Portfolio • 2021. február 22. 19:01
Nemcsak politikusok, hanem szakértők és elemzők körében is folyamatosan vissza-visszatérő toposz, miszerint a magyar gazdaság egyik fő problémája az, hogy "összeszerelő üzemmé" vált. Azaz, Magyarország azért szorult be az alacsony-közepes jövedelmi csapdába, mert a multinacionális vállalatok az alacsony hozzáadott értéket képviselő, termelési fázisokat hozzák Magyarországra, és nem a termelési lánc magasabb hozzáadott értéket előállító (jellemzően a termelést megelőző és az azt követő) fázisait. Ez az állítás azt sugallja, hogy a magyar gazdaság európai összehasonlításban alacsony termelékenységének és hozzáadottérték-termelési képességének a javulását az "összeszerelő üzemi" jelleg korlátozza.
A cikk szerzője: Palócz Éva, Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet
Eric Berne "Emberi játszmák" című nagysikerű pszichológiai könyvében ezt a jelenséget a "Ha te nem lennél" nevű játszmával írja le. A könyv ugyan az emberi kapcsolatokra jellemző játszmákat elemzi, azonban ezek a játszmák jól alkalmazhatók a társadalmi jelenségekre, társas cselekvésekre is. A "Ha te nem lennél" játszma lényege, hogy az érintett fél saját sikertelenségéért a másik felet hibáztatja, azt sugallva, hogy ha a másik fél nem korlátozná őt, akkor sokkal sikeresebb lehetne.
A külföldiek termelékenyebbek
Érdemes először röviden áttekinteni a külföldi vállalatok tényleges szerepét a magyar gazdaság teljesítményében a számok tükrében. Az "összeszerelő" külföldi cégek termelékenysége a belföldi tulajdonú vállalatok háromszorosa, azaz egy alkalmazott háromszor akkora hozzáadott értéket állít elő, mint a belföldi tulajdonú cégeknél dolgozók. Feltehető, sőt valószínű, hogy ezek a külföldi cégek a székhelyük szerinti országokban még magasabb fajlagos hozzáadott-értéket termelnek, mindazonáltal magyar viszonylatban ez is kimagasló.
A külföldi cégek a magyar vállalati szektor hozzáadott értékének a felét (és a magyar GDP kb. egyharmadát) állítják elő, ezért a nemzetgazdasági szintű termelékenység mutatóját jelentős mértékben emelik. Kétségtelen, hogy a magasabb termelékenység a vállalati mérettel is összefügg, mivel a vállalat méret és az átlagos termelékenység pozitív kapcsolata világszerte megfigyelhető jelenség. Ugyanakkor, az is tény, hogy
A külföldiek jobban fizetnek
A külföldi cégek által fizetett munkabérek a belföldi vállalatokénak nagyjából a kétszerese, azaz egy multinál dolgozó munkavállaló átlagosan kétszer annyit keres, mint a belföldi vállalatoknál. Ha a termelékenység és a bérszínvonal adatát összehasonlítjuk, akkor valóban az a kép adódik, hogy a külföldi vállalatok termelékenységi előnye nagyobb, mint a bérelőnye, tehát extraprofitra tesznek szert (bár ez a magasabb tőkebefektetések megtérülésének igénye miatt sokkal árnyaltabb).
Ugyanakkor a munkabéreket elsősorban a belföldi tulajdonú cégek (és állami intézmények) bérszínvonala határozza meg, mivel ők alkalmazzák a munkavállalók közel kétharmadát. Ha a belföldi tulajdonú vállalatok jelenlegi bérszínvonala magasabb lenne, akkor ehhez (egy bizonyos határig) a külföldi vállalatok is kénytelenek lennének alkalmazkodni.
A bérek átlagos szintjét meghatározó domináns pozícióban tehát a belföldi cégek és az állam vannak, ezért a bérfelzárkózás kulcsát náluk kell keresni. Az alacsony bérek a belföldi vállalatok túlélésének a zálogát jelentik.
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 10 millió forintot, 15 éves futamidőre, már 7,21 százalékos THM-el, havi 89 803 forintos törlesztővel fel lehet venni a CIB Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: az Erste Banknál 8,04% a THM, a Raiffeisen Banknál 8,09%; az UniCredit Banknál 8,12%, a K&H Banknál 8,31%, akárcsak az OTP Banknál. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
Akadályoznának a külföldiek?
Történelmietlen és szakmaiatlan lenne azt a kérdést, feltenni, hogy mi lenne, ha nem lennének Magyarországon ezek a gyakran kárhoztatott "összeszerelő" üzemek. Nyilván nem állíthatjuk, hogy ebben az esetben a vizsgált gazdasági mutatók kizárólag a belföldi vállalatok által meghatározott alacsony szinten állnának. Az azonban bizton állítható, hogy a külföldi "összeszerelő" cégek jelenléte nélkül mind a termelékenység, mind a GDP és az átlagos bérszínvonal számottevően alacsonyabb lenne a jelenleg mértnél.
Az biztosan nem igaz, hogy ha az egyszeri 10-20 milliárd forintos befektetési támogatást, amelyet a letelepedő cégek kapnak, a hazai kisvállalatoknak adnák, akkor ettől a hazai kkv szektor szárnyalni tudna. Ilyen összefüggés nincs, a két eset nem összevethető. A külföldi beruházások megszerzéséért erős nemzetközi verseny folyik, amelyben minden ország él a támogatások eszközével. Azonban feltehető, és empirikus tapasztalat is van rá, hogy a magyar kormány olymértékben a külföldi befektetések vonzására fókuszál, hogy eközben néha aránytalanul nagy támogatást nyújt a külföldi cégek idetelepüléséhez.
Ez azonban nem érinti a kérdés lényegét. A legfontosabb kérdés ugyanis, amelyet fel kell tennünk, amikor az "összeszerelő üzemeket" kárhoztatjuk gazdasági bajainkért, hogy mennyiben akadályozza ezeknek a külföldi cégeknek a jelenléte a magyar tulajdonúakat abban, hogy növeljék a termelékenységüket és béremelési képességüket. A kérdést nyilván csak a feldolgozóiparra érdemes vonatkoztatni, mert összeszerelő üzemek csak ebben az ágazatban vannak. Mivel a külföldi ipari cégek túlnyomórészt exportra termelnek, a rövid válasz az, hogy: semennyire. Nincsen kiszorító hatás.
Sőt, a beszállításotokon keresztül még jelentős pozitív hatásaik is vannak. A hosszabb válasz persze árnyaltabb: a semleges hatás csak addig volt érvényes, ameddig a magyar gazdaságot munkaerő-felesleg jellemezte. Ez az elmúlt években megszűnt, és a mostani átmeneti időszak után feltehetőleg a közeljövőben sem lesz jellemző. A munkaerő-hiányos környezetben pedig a külföldi cégek munkaerő-elszívó hatása valóban érvényesül a belföldi cégekkel szemben.
Mindazonáltal, ha a külföldi cégek még magasabb termelékenységű tevékenységeket hoznának Magyarországra, és a termelékenységi különbség a jelenlegi háromszorosról mondjuk négyszeresre emelkedne, akkor a nemzetgazdasági átlag emelkedne ugyan, a külföldi és a belföldi cégek közötti szakadék azonban még nagyobb lenne, ami a dependens magyar fejlődési utat tovább erősítené. A megoldás kulcsa tehát a hazai tulajdonú vállalatok gyorsabb fejlődésében rejlik és nem abban, hogy "ha ők nem lennének".