Pais-Horváth Szilvia • 2026. június 28. 06:02
A dubaji csoki körüli őrület óta még inkább ráfordult a világ a pisztáciára: felsorolni is nehéz, hányféle változatban kerül elénk: pisztáciás fagyi, croissant, mintha hirtelen minden ebből a zöldes magból akarna lenni. Miközben a gasztronómiában hódít, a Káli-medencében egy egészen más történet íródik: egy több mint 15 éve tartó kertészeti kísérlet, amely azt vizsgálja, hogy a hazai klíma változása – az egyre gyakoribb aszályok és szélsőségek – mellett a pisztácia lehet-e akár a „jövő diója” a magyar kertekben. Az első hazai pisztáciaültetvényes, a Káli-medencében közel 400 féle egzotikus gyümölccsel is kísérletező Badics László szerint a válasz nem is annyira egyértelmű, mint elsőre gondolnánk.
Pár éve még szenzációnak számított, ha valaki kakiszilvát, gránátalmát vagy kivit szüretelt a kertjében. Azóta egyre több olyan egzotikus növény bukkan fel a magyar kertekben, amelyekről korábban azt gondoltuk, kizárólag a mediterrán vidékeken érzik jól magukat, és nincs arra esély, hogy nálunk is termést hozzanak. A legújabb pionír pedig nem más, mint a pisztácia.
Erre sokan még mindig felkapják a fejüket, hiszen a köztudatban él az a vélekedés, miszerint Magyarországon nem lehet sikeresen termeszteni ezt a félsivatagi növényt. Sőt, a szakirodalomban is megjelent olyan álláspont, amely a pisztácia hazai nevelését szinte lehetetlen vállalkozásként írta le. Badics László azonban nem hagyta magát eltántorítani.
A Káli-medence déli lankáin, a Fekete-hegy lábánál gazdálkodó kertész neve mára országszerte ismertté vált, elsősorban a különleges pisztáciaültetvényének köszönhetően. Köveskál melletti többhektáros kertje azonban ennél jóval több: valóságos fajtagyűjtemény és élő génbank, ahol a világ számos tájáról származó növények bizonyítják, mire képesek a Balaton-felvidék sajátos adottságai között. Az egzotikus növényekkel kísérletező Lászlóval a HelloVidék a szombathelyi kertjében találkozott. Arról beszélgettünk vele, mit kell tudnia annak, aki a közeljövőben dió helyett inkább pisztáciát ültetne a saját kertjébe.
Napra pontosan emlékszik arra a pillanatra, amikor beleszeretett ezekbe a növényekbe.
László története nem a Káli-medencében kezdődött, sokkal inkább Szombathelyen. Ahogy a HelloVidéknek mesélte, életútja sem egyenes vonalban vezetett a gyümölcskertészkedésig: bár mezőgazdasági szakközépiskolában tanult, később történelem szakra járt, dolgozott régésztechnikusként, mentálhigiénés és közművelődési szakember diplomát is szerzett, megfordult a médiában, majd közel három évtizede a vasi megyeszékhelyen nyomdát üzemeltet. - A fordulópont aztán egy konkrét naphoz köthető:
Pontosan emlékszem a napra: 2013. augusztus 8-a volt. Azért maradt meg ennyire, mert sokkolt a látvány
– idézte fel.
Ekkor került a szeme elé egy újságcikk, amely arról szólt, hogy télvíz idején, egy szombathelyi kertvárosi ház udvarán – amikor már látszólag semmilyen gyümölcs nem terem – sárga lampionokként lógnak a fán a hatalmas datolyaszilva termések.
A kép annyira megdöbbentette, hogy nem tudta elengedni. Elkezdte keresni a szombathelyi kertet, aztán hosszas kutatás után végül rátalált a helyre. A látogatás azonban újabb meglepetéseket hozott: nemcsak datolyaszilva termett a kertben, hanem indián banán is, valamint hat–nyolc különböző, akkoriban még itthon ritkaságnak számító gyümölcsfaj. Ráadásul mindez egy egészen kis területen, szinte egymás hegyén-hátán. Akkor jött számára az első nagy felfedezés: ha ezek az egzotikus növények egy nyugat-magyarországi kertben képesek megmaradni, akkor a hazai gyümölcstermesztés lehetőségei sokkal tágabbak annál, mint feltételezték.
Így indult az első komolyabb próbálkozás: a datolyaszilva-ültetvény a Káli-medencében
2015 táján mintegy 600 datolyaszilva-csemetét ültettek el. Az ígéretes kezdetet azonban gyorsan követték a nehézségek. Még azelőtt, hogy teljesen bekerítették volna a területet, egy körülbelül harmincfős szarvascsorda érkezett, és gyakorlatilag letarolta az ültetvényt: agancsaikkal letörték, letisztogatták mindazt, amit elértek. A természet később sem kímélte a fiatal ültetvényt. 2017-ben rendkívül száraz tavasz következett, amelyben a frissen elültetett fák nagy része nem tudott megeredni. Egy évvel később újabb csapás jött: 2018. március 1-jén mínusz 18 fokos fagy érte a területet, amely a fák jelentős részét elpusztította vagy visszafordíthatatlanul meggyengítette. Ekkorra azonban már néhány pisztáciacsemetét is ültetett a birtokra. És ezek – a datolyaszilvával ellentétben – meglepő módon sértetlenül vészelték át a kemény fagyokat.
Akkor öt tő pisztáciánk volt, és semmi bajuk nem lett. Ez volt az a pillanat, amikor azt éreztem: valami itt nem stimmel azzal, amit addig biztosnak hittünk
– idézte fel.
Holott a szakirodalomban több helyen is az szerepelt, hogy a pisztácia már néhány fokos fagyban is súlyosan károsodhat, és a klímaváltozás sem feltétlenül teremti meg a hazai termesztés feltételeit. László szerint ez a szemlélet hosszú ideig meghatározta a magyar kertészeti gondolkodást.
Sok helyen, még egy akadémiai értekezésben is le volt írva, hogy ezt nem szabad ültetni. Én viszont nem hittem el. Persze volt, amiben igazuk lett: rengeteg növényem ki is pusztult, de a pisztácia nem.
A kísérletezés közben László folyamatosan bővítette a gyűjteményt
2018 után fokozatosan, gyökeresen megváltoztatta a gyümölcstermesztéssel kapcsolatos szemléletét. Felhagyott a monokultúrás gondolkodással, aztán lucernával telepítette be a fák alatti területet. Idővel azonban rájött, hogy itt sem szerencsés, ha egyetlen növény dominál, így tovább színesítette az aljnövényzetet is. A Köveskál melletti birtok ma már egyfajta élő gyűjteményként működik. Az elmúlt években rengeteg növényt ültettek, így ma már több mint 400 különböző növényfajta található itt, amelyek legalább 50 országhoz köthetők.
Három hektáron olyan gyümölcsök élnek egymás mellett, amelyek a világ legkülönbözőbb tájairól érkeztek – és ez Badics László kertészkedésének egyik alappillére lett, amelyhez hosszú évek kísérletezése során jutott el. Szerinte ugyanis a kertészet egyik legnagyobb csapdája ma a monokultúrás gazdálkodás, amikor egy kert vagy ültetvény kizárólag egyetlen növényre épül.
A sokszínűség a kulcs. A monokertészet nagyon sérülékeny
– fogalmaz.
A birtokon ennek megfelelően valódi növénygazdagságot teremtett: harmincféle datolyaszilva, negyven különleges kajszibarack-variáns és több mint ötven fügefajta sorakozik egymás mellett. A gyűjteményben megtalálható a kínai datolya, vagyis a jujuba, az indián banán, valamint olyan régi magyar gyümölcsfajták is, amelyek mára szinte teljesen eltűntek a házikertekből. A sor tovább folytatódik: naspolyák, házi berkenyék, régi körtefajták, nemesített kökények és fekete eperfák adják a kert gerincét, mellettük pedig japán, spanyol, ukrán és bolgár datolyaszilvák, brazil guavák, amerikai pekándiók, török diók, örmény és szír kajszik is szépen fejlődnek.
Ma már mintegy ezer fával dolgozik, amelyek között nagyjából száz pisztácia található, körülbelül 25 különböző fajtából.
Nem akartam túl nagyra nőni egyetlen irányba sem. A pisztácia is csak egy része lett annak a rendszernek, amit építünk.
NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!
Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)
A pisztácia türelemre neveli a kertészt
Ahogy László meséli, aki pisztáciafát ültet, annak hosszú távon kell gondolkodnia. Egy-egy fa ugyanis akár évszázadokig is élhet, kedvező körülmények között 500–1000 évet is megérhet, miközben igazán bőséges termést csak hosszú évek után hoz:
A pisztácia türelemre nevel. Nagyjából 15 éves korában kerül igazán a csúcsra. Megtanít arra, hogy nem minden történik azonnal, és arra is, hogyan kezeljük a kudarcokat vagy a bizonytalanságot
– mondta nevetve.
A tapasztalatok alapján a pisztácia a meszes, laza, köves, meleg, napos, jó vízáteresztő talajt kedveli – sok szempontból inkább a mediterrán vagy félsivatagos klímákat. Ahogy László szerint itthoni termesztésében a legnagyobb kihívást nem is a fagyveszély, hanem a kiszámíthatatlan csapadékviszonyok jelentik: időnként épp a túl sok eső okoz problémát.
Az őshazája Irán, a Közel-Kelet, Észak-Afrika egyes részei. Ott az eső ritka, gyorsan felszárad minden. Nálunk viszont jönnek a hosszú, hideg, csapadékos időszakok, ami sokkal problémásabb.
Nem a felmelegedés vagy az aszály önmagában a kulcskérdés, hanem a szélsőségek: a tavaszi fagyok, a tartós esőzések, a párás levegő. Ezek ugyanis gombabetegségeket és gyökérrothadást is okozhatnak, különösen a kötöttebb talajokon.
Magyarország nagy része még nem elég „félsivatag” ehhez a kultúrához
– fogalmazott.
Ugyanakkor a pisztácia egyik legnagyobb előnye épp a szárazságtűrés. Amíg kevés helyen termesztik, addig a kártevők és betegségek is ritkán jelennek meg, így vegyszermentesen is jól nevelhető – teszi hozzá László.
Aki a szupermarketek kínálatán kívül még nem találkozott pisztáciával, annak nehéz elképzelni, hogyan is néz ki a termés a fán. A valóságban a fürtökben fejlődő gyümölcsök a szőlőhöz hasonlóan lógnak az ágakon, de szerkezetük azért teljesen más. A szüret sem ipari léptékben zajlik, hanem kézi munkával: metszőollóval történik.
Folytatódik a kíséretezés a köveskáli birtokon
A növények kiválasztása és telepítése azóta is folyamatos. Az elmúlt években több mint száz új fajt ültettek, nemcsak pisztáciából, hanem más gyümölcsökből is. A tapasztalatok alapján László szerint a siker egyik kulcsa a megfelelő alanyválasztás – például az UCB-1 alany használata –, valamint a talajviszonyok tudatos kezelése. A túl kötött, magas talajvízű területeket azonban továbbra is kockázatosnak tartja.
A lényeg, hogy nem egyetlen recept van. Csinálni kell, figyelni kell, és elfogadni, hogy néha tévedünk. De ebből tanul az ember igazán.
A pisztácia közben nemcsak mezőgazdasági különlegesség, hanem látványos dísznövényként is megállja a helyét. Levelei a cserszömörcére emlékeztetnek, termése pedig a zöldes-pirosas, enyhén gyantás burkával önmagában is dekoratív, még akkor is, ha a legtöbben csak a pörkölt, sózott mag formájában ismerik. A termesztés ugyanakkor továbbra is kényes egyensúlyon múlik. A hosszú, forró nyarak kedveznek neki, de szüksége van a téli hideghatásra is, amely a nyugalmi állapotot biztosítja, ahogy azt természetes élőhelyén, Irán és a Közel-Kelet térségében is megszokta.
A gondot nem is a melegedés önmagában jelenti, hanem a csapadék eloszlása. Ha augusztus végén, a szüret környékén megérkeznek a hirtelen esők, az könnyen károsíthatja a termést, a nedvesség ugyanis rohasztja a termésburkot, és kedvez a különféle gombás folyamatoknak.
A szombathelyi előkert, ahol minden növény egy kísérlet
A szombathelyi kert, ahol Lászlóval beszélgetünk, sem mentes a meglepetésektől: sorra mutatja a növényeket, mintha egy élő botanikai gyűjteményben járnánk. A cseresznyefa mellett különleges datolyaszilva áll, és ott van a sárga termést hozó virginiai szilva is, amely a datolyaszilva egyik fontos alanya. A sorból nem hiányzik az indián banán sem, amely ízében a banán, a mangó és az ananász jegyeit hozza, de a kerítés mellett áfonya, különféle csemeték és gyógyhatású növények is sorakoznak.
Van itt például ötlevelű ginzeng is, amit sokan az „örök fiatalság növényeként” emlegetnek
– jegyzi meg.
A gyűjtemény egyik friss darabja egy különleges lándzsás útifű, amely a vadon élő rokonánál jóval nagyobbra nő, virága pedig rózsaszín. Ha hagyják kifejlődni, majd évente kétszer lekaszálják, kiváló mulcsanyag válik belőle, ráadásul egy gyümölcsösben remek káliumforrásként is hasznosítható.