Borbándi Dániel • 2026. június 8. 05:20
2026 történelmi fordulópontot hozott a magyar belpolitikában: a tavaszi kormányváltást követően felálló új kabinet példátlan felhatalmazásának egyik legfőbb mozgatórugója az előző rendszer vélelmezett korrupciós ügyeinek kíméletlen feltárása, valamint a jogtalanul felhalmozott magánvagyonok visszaszerzése volt. Bár a választópolgárok jelentős része gyors, egyetlen hatósági mozdulattal történő, látványos vagyonelkobzásokat vár, a valóság és a jogi útvesztők természete ennél sokkal bonyolultabb. A politikai nyilatkozatokban gyakran emlegetett új, nagy felhatalmazású „vagyonvisszaszerzési hivatal” koncepciója, illetve a várható nyomozások menete körül még rengeteg a társadalmi kérdőjel. Ahhoz, hogy tisztán lássunk a hangzatos politikai ígéretek és a szigorú jogszabályi keretek szabta lehetőségek között, a vedougyvedek.hu két elismert szakemberéhez, Dr. Dóda Balázs ügyvéd és adótanácsadó és Dr. Takács Gergely ügyvéd, gazdasági büntető szakjogászhoz fordultunk.
Pénzcentrum: Milyen jogszabályi változások vezettek a vagyonosodási vizsgálatok számának 2016 utáni visszaeséséhez, és mekkora mozgástér áll rendelkezésre, tekintve, hogy az új kormányzat ismét ebbe az irányba kíván elmozdulni?
Dr. Dóda Balázs: A 2016-os év fordulópontot jelentett a vizsgálatok gyakorlatában. A vonatkozó jogszabályi definíció szerint az adóhatóság akkor állapíthatja meg becsléssel az adóalapot, ha az adózó vagyongyarapodása és életvitelére fordított kiadásai nincsenek arányban a bevallott, bevallási kötelezettség alá nem eső, vagy adómentes jövedelmével.
2016-ban azonban bekerült egy jelentős szigorítás: a vagyonosodási vizsgálat lefolytatásának immár a Büntető Törvénykönyvben meghatározott bűncselekmények gyanújának közlése is feltételévé vált.
Ez a módosítás alapvetően leszűkítette az adóhatóság mozgásterét, hiszen a vagyongyarapodás vizsgálatát és a becslés alkalmazását az említett gyanú fennállásához köti. Ez a szabályozási környezet a 2018-ban lépett hatályba, és az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény bevezetésekor is megmaradt: maga a rendelkezés már nem az adózás rendjéről szóló törvényben, hanem annak végrehajtási kormányrendeletében kapott helyet, továbbra is fenntartva azt a korlátozást, hogy az eljárás kizárólag bűncselekmény gyanúja esetén indítható meg.
Az új kormány programjában hangsúlyosan szerepel a vagyonosodási vizsgálatok széles körű alkalmazása. Milyen jogalkotási lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy ez a gyakorlat ismét tömegessé és hatékonnyá váljon?
Dr. Dóda Balázs: A vagyonosodási vizsgálatok 2007-ben kerültek a köztudatba, amikor az adóhatóság (akkori nevén még APEH) a korábbi, évi néhány százról több mint 14 ezerre növelte az ilyen típusú ellenőrzések számát. A 2007 és 2010 közötti időszakban ez a gyakorlat 95 milliárd forintnyi adómegállapítást eredményezett, ami 2011-re 10 milliárd forintra csökkent, jelezve a vizsgálati forma intenzitásának visszaesését.
Amennyiben a cél a korábbi gyakorlat visszaállítása, úgy jogalkotási oldalról vissza kellene térni a 2016 előtti szabályozáshoz. A jelenlegi jogszabályi környezet ugyanis tartalmaz egy szigorú kitételt: a vagyonosodási vizsgálat lefolytatása a Büntető Törvénykönyvben meghatározott bűncselekmények gyanújához kötött.
Bár az adóhatóságnak az általános személyi jövedelemadó-ellenőrzések során most is lehetősége van becslés alkalmazására, a specifikus, vagyongyarapodást vizsgáló eljárások megindítása jelenleg kizárólag büntetőjogi eljáráshoz kötötten lehetséges.
Milyen módszertan alapján különíti el az adóhatóság a bevallott jövedelmet más kiadásoktól?
Dr. Dóda Balázs: Az adóhatóságnak ma is rendelkezésére áll a becslés eszköze, amennyiben az adózó könyvelése vagy nyilvántartása hiányos, nem alkalmas a valós adóalap megállapítására, vagy valótlan bevallást nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta. A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.
Ebben az esetben a bizonyítási teher az adóhatóságot terheli: nekik kell igazolniuk, hogy a becslés alkalmazásának feltételei fennállnak, valamint a választott becslési módszertan megalapozottságát, ugyanakkor az ellenőrzött adózó bizonyíthatja az adóalaptól való eltérést.
A vagyonosodási vizsgálatok során – amelyet a bírósági gyakorlat is elfogadott – az adóhatóság kronologikus, úgynevezett cash-flow kimutatást alkalmaz. Ez a módszer összeveti a vizsgált személy bevételi és kiadási oldalát, valamint megtakarításait; a forráshiányt pedig adózatlan jövedelemként kezeli. A cash flow kimutatásban négy összeg szerepel: bevétel, kiadás, megtakarítás és forráshiány.
A kritikusok egyik legnagyobb problémája a cash flow kimutatással szemben az volt, hogy a bankszámlán történő jóváírási, valamint terhelési tételeket csak részben tartalmazza, azaz csak a készpénzes be- és kifizetéseket. Ennek az az oka, hogy az adózónak a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmén felüli jövedelme (eltitkolt jövedelem) - amennyiben azt becsléssel állapítják meg - kizárólag készpénzben keletkezhet.
Az adóhatóság egy vagyonosodási vizsgálat során tehát azt vizsgálja, hogy a magánszemélynek volt-e elegendő készpénzes bevétele a készpénzes kiadásaira.
Manapság inkább a hatalmas banki transzferek és a magántőkealapok dominálják a pénzmozgásokat. Az adóhatóságnak van érdemi mozgástere ezeknél?
Dr. Dóda Balázs: A vagyonosodási vizsgálatok 2007-es indulásakor a készpénzes ügyletek domináltak, de valóban, a mai pénzügyi környezetben alapítványokon, túlárazott szerződéseken vagy egyéb pénzmozgásokon keresztül történő vagyonátcsoportosítás a jellemző. Ilyen esetekben a hatóságok nem feltétlenül becslést alkalmaznak, hanem konkrét, tételes vizsgálatot indítanak a tranzakciók jogszerűségének megállapítására.
A vizsgálat során az adóhatóság egy kronologikus pénzforgalmi mérleget készít, amelyben a bevételi és kiadási oldalt, illetve a megtakarításokat vetik össze. A forráshiányt – amelyet a kiadások és a megtakarítások különbsége határoz meg – tekintik a magánszemély életvitelének fenntartásához szükséges becsült jövedelemnek.
A bizonyítási eljárás során szigorú szabályok érvényesültek. Például, ha valaki az elévülési időn túli (5 éven túli) készpénzes bevételekre vagy kölcsönökre hivatkozott, azt már csak közokirattal, bírósági határozattal vagy hiteles értékpapírszámla-kivonattal lehetett igazolni. Az elévülési időn belüli ügyleteknél az adóhatóság vizsgálta a hivatkozott forrás valódiságát: ha az adózó baráttól vagy hozzátartozótól származó kölcsönre hivatkozott, a hatóság leellenőrizte a kölcsönnyújtó fél pénzügyi hátterét is, hogy igazolható-e a kölcsönnyújtáshoz szükséges jövedelmi forrás megléte.
Egy fiktív példa: amennyiben egy magánszemély vásárol egy krokodilbőr táskát 150 millió forint értékben, és a vásárlást banki tranzakció útján intézi, akkor ez esetben egy vizsgálat során pontosan vissza lehet követni, hogy a vásárlás fedezetéül szolgáló pénzösszeg jogszerűen került-e a magánszemélyhez, illetve megfelelően teljesített-e az adófizetési kötelezettségét. Amennyiben a jövedelem forrása például osztalékból származik, és az osztalékot nyújtó társaság bevétele túlárazott szerződésekből (is) származik, akkor ennek kapcsán büntetőeljárás indítható csalás vagy hűtlen kezelés miatt, és adott esetben vagyonelkobzás is elrendelhető, vagy akár emellett egy átfogó vagyonosodási vizsgálat is.
A vagyonosodási vizsgálat azonban a bankkártyás vásárlásokra nem terjedne ki.
Konkrétan mely bűncselekmények megalapozott gyanúja esetén rendelhető el vagyonosodási vizsgálat?
Dr. Dóda Balázs: A vagyonosodási vizsgálatok hátterében a Btk. öt meghatározott fejezete áll: lényegében a vagyon elleni bűncselekmények (mint a csalás vagy sikkasztás), a költségvetési csalás, a pénzmosás, a pénzhamisítás, valamint a gazdálkodás rendjét sértő tettek (például a csődbűncselekmény) gyanúja kell hozzá. Nagyon fontos feltétel, hogy a vizsgálat elrendeléséhez konkrét gyanúsítottra van szükség; ismeretlen tettes ellen az adóhatóság nem indíthat ilyen eljárást.
Ami a nyomozás kiterjesztését illeti, korábban bevett gyakorlat volt, hogy a gyanúsított hozzátartozóit is vizsgálat alá vonták, ha alaposan feltehető volt, hogy a bűncselekményből származó vagyon náluk landolt. Az Alkotmánybíróság 26/2022-es határozata azonban komoly fordulatot hozott: kimondta, hogy ez a gyakorlat sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.
Jelenleg, pusztán azért, mert valaki családtag, még nem vonható vizsgálat alá. Bár ez egy konkrét ügyben hozott döntés volt, a jövőben a bíróságok várhatóan érvényesíteni fogják ezt az alkotmányos védelmet, ami jelentősen megköti a hatóságok kezét a korábbi gyakorlathoz képest.
Milyen technológiai vagy jogi eszközök váltották ki a korábbi, klasszikus eljárásokat?
Dr. Dóda Balázs: A legfrissebb statisztikák is azt mutatják, hogy a klasszikus vagyonosodási vizsgálatok kora lejárt, a szerepük minimálisra csökkent. Az adóhatóság évente százezernél is több utólagos ellenőrzést végez, de ezek közül már alig néhány a hagyományos vagyonosodási vizsgálat, és azokból is elenyésző adóhiány folyik be. Jól illusztrálja ezt az a korábban említett, egészen az Alkotmánybíróságig jutott ügy is, ahol az adóellenőrök három évre visszamenőleg mindössze körülbelül 2,4 millió forint szja-t és szűk 3 millió forint eho-hiányt állapítottak meg. Bár az ilyen ügyekben kötelező a 200 százalékos bírság, ez az összeg ma már egyáltalán nem számít kirívónak.
Az uniós szabályozások (például a DAC7 irányelv) miatt a digitális platformok automatikusan adatot szolgáltatnak, így az adóhatóság pontosan látja a magánszemélyek online bevételeit. A legnagyobb változás az, hogy a hatóságnak már nem a bizonytalanabb „becslési eljárásra” kell támaszkodnia.
A modern, tényalapú ellenőrzésekkel konkrét bevételeket és jogcímeket tudnak azonosítani. Bár a becslés lehetősége jogilag még létezik, a NAV-nak sokkal célravezetőbb a tűpontos adatokkal dolgozni, hiszen ezekkel szemben az adózók is sokkal nehezebben tudnak védekezni.
A vizsgálatok jelentős része közbeszerzéseket érintő korrupciós ügyekre irányul, ahol a hatóságok a jogtalan előny szerzésének körülményeit keresik. De mit tekinthetünk pontosan „jogtalan előnynek” ebben a kontextusban?
Dr. Takács Gergely: A jogalkotó a „jogtalan előny” fogalmát szándékosan tágan határozta meg, hogy lefedje a korrupciós cselekmények rendkívül változatos formáit. Jogtalan előnynek minősül minden olyan objektív körülmény vagy vagyoni értékű juttatás, amely az érintett személy számára pozitívummal jár, és alkalmas a befolyásolására. Ez nem feltétlenül forintosítható tétel: lehet szó üzleti lehetőségekről, előléptetésről, de akár személyes vagy családi természetű kedvezményekről is. A nyomozóhatóság munkája során kritikus pont az olyan közvetett kapcsolati hálók feltérképezése, ahol a juttatás nem közvetlenül a befolyásolni kívánt személyhez, hanem egy családtaghoz vagy üzleti partnerhez érkezik. Ezekben az esetekben a cél annak a komplex hálónak a feltárása, amely mögött vagyoni vagy nem vagyoni természetű összefonódások húzódhatnak meg.
Az új kormányzat kiemelt ígérete a bűncselekményekből származó vagyonok visszaszerzése. Rendelkezésre állnak ehhez a megfelelő jogi és intézményi eszközök, vagy további fejlesztések szükségesek?
Dr. Takács Gergely: Magyarországon a vagyonvisszaszerzés jogi és intézményi háttere már jelenleg is adott. Intézményi szinten kétpilléres mechanizmus működik: az első szintet a nyomozást végző helyi szervek alkotják, a szakmai támogatást és a magasabb szintű koordinációt pedig a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda mellett működő Vagyonvisszaszerzési Hivatal látja el.
Fontos tisztázni, hogy ez egyáltalán nem új intézmény, hanem egy már régóta, egészen pontosan 2015 óta működő szerv.
A kormányzati törekvés ebben a tekintetben elsősorban hangsúlybeli változást jelent, hiszen a mechanizmusok már léteznek.
A valódi kihívást az arányszámok javítása jelenti: európai szinten – és ez alól Magyarország sem kivétel – a bűncselekményekkel okozott vagyoni hátránynak csupán 3-5%-át sikerül ténylegesen visszaszerezni.
A jogi eszköztár a lefoglalásra, a zár alá vételre és az ezeket követő vagyonelkobzásra épül. Ezen intézkedésekkel az állam nem csupán a bizonyítási eszközöket biztosítja a nyomozás során, hanem érvényesíti a polgári jogi igényeket a károsultak kárának megtérítése érdekében, illetve ezek útján készíti elő a nyomozás során a későbbi vagyonelkobzást a bűnös úton szerzett javak tekintetében.
A vagyonvisszaszerzés hatékonyságának növelése egy évtizedek óta zajló nemzetközi törekvés is, a cél pedig mindenhol az említett alacsony arány jelentős javítása.
Milyen rendszerszintű akadályok vagy erőforrásbeli korlátok nehezítik a hatékony vagyonvisszaszerzést? Miben hozhat változást egy esetleges kormányzati reform?
Dr. Takács Gergely: Bár a nemzetközi együttműködés keretei – a 2007-es tanácsi határozatokon alapuló, úgynevezett Asset Recovery Office-ok hálózata – már régóta biztosítottak, a határokon átívelő vagyonmozgások nyomon követése továbbra is összetett feladat. A hatóságok uniós jogsegélyek útján most is hatékonyan együttműködnek a tagországokkal, azonban a belföldi gyakorlatban a vagyonvisszaszerzés jelenleg gyakran csak járulékos tevékenység a nyomozások során.
A legnagyobb kihívást az erőforrások elosztása jelenti. A nyomozóhatóságok alapvető célja a bűncselekmények felderítése és bizonyítása, így a vagyoni folyamatok elemzése – dacára az ezt szabályozó belső utasításoknak – gyakran háttérbe szorul a bűnügyi nyomozás egyéb feladatai mellett. Emiatt a nyomozóhatóságok sokszor nem képesek olyan gyorsan reagálni a vagyoni folyamatokra, mint amire a nyomozás előkészítő szakaszában szükség lenne, ami megnehezíti a korai vagyonbiztosítási intézkedéseket és zár alá vételeket.
A hatékonyságot tovább korlátozza a nyomozók közötti munkafolyamatok összehangolásának nehézsége: a bűnfelderítést végzők és a vagyonvisszaszerzéssel foglalkozók közötti szoros együttműködést számos jogi és bizonyítási dilemma nehezíti. Kérdéses például a bűncselekményhez köthető vagyon pontos határvonalának kijelölése, vagy az érintett vagyontárgyak valós értékének meghatározása.
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 30 000 000 forintot 20 éves futamidőre már 6,62 százalékos THM-el, havi 221 733 Ft forintos törlesztővel fel lehet venni az K&H Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: a Magnet Bank ahol 6,71%, az UniCredit Banknál 6,78%, az Ersténél 6,82, míg a CIB Banknál 6,89%. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
Ebben a folyamatban kulcsfontosságú az arányosság elvének betartása. A nyomozóhatóságnak a vagyoni biztosítás során egyensúlyt kell teremtenie a bűncselekményből származó eszközök elvonása és az érintett személyek, családok, illetve cégek működőképességének megőrzése között.
Ebben a körben jelentős szerep jut a védelemnek is: az ügyvédek feladata, hogy feltérképezzék és megóvják azokat az eszközöket, amelyek bizonyítottan nem köthetőek a bűncselekményhez, így azok zár alá vétele jogellenes vagy aránytalan lenne.
Várakozásaim szerint egy kormányzati reform elsősorban a vagyonvisszaszerzési tevékenység jelentőségének növelésében, vagy egy erre szakosodott, kiemelt státuszú intézményi struktúra felállításában hozhat érdemi változást.
A romániai korrupcióellenes törekvésekben gyakran láthattunk látványosabb eredményeket a vagyonvisszaszerzés területén. Milyen tanulságokat hordozhat ez a modell számunkra, és átültethető-e a magyar gyakorlatba?
Dr. Takács Gergely: Románia esetében a legmeghatározóbb stratégiai lépés egy kifejezetten a korrupció elleni küzdelemre specializált, önálló nyomozó hatóság és ügyészség létrehozása volt. Ezzel az intézményi megoldással a korábbi román kormányzat nem csupán technikai, hanem erős politikai üzenetet is megfogalmazott a kérdéskör prioritásáról. Ez a centralizált, dedikált modell képes volt akkora súlyt és szakmai fókuszt adni a vagyonvisszaszerzésnek, amely a széttagolt eljárásokban gyakran elvész.
A magyarországi helyzet ezzel szemben más alapokon nyugszik. A jelenlegi kormányzati diskurzusban bár hangsúlyosan jelenik meg a vagyonvisszaszerzés igénye, eddig nem fogalmazódott meg olyan konkrét terv, amely egy Romániához hasonló, önálló „korrupcióellenes hivatalt” hozna létre. Fontos látni, hogy a magyar rendőrség intézményrendszerén belül a szakosodott osztályok és főosztályok formájában a kapacitás már most is rendelkezésre áll, a bűnügyi nyomozás és a vagyonelemzés folyamatai ezeken belül zajlanak.
Egy ilyen új, különálló intézmény elméleti előnye az lenne, hogy a „korrupcióellenes küzdelem” nem csupán egy lenne a nyomozó hatóságok számtalan feladata közül, hanem a szervezet kizárólagos profilja, ami jelentős szemléletbeli és erőforrásbeli váltást eredményezhetne. Ugyanakkor az a kérdés is jogosan merül fel, hogy egy teljesen új szerv felállítása valódi hozzáadott értéket képviselne-e, vagy csupán a meglévő, már tapasztalattal rendelkező állomány átrendezését jelentené.
Jelenleg a szakmai közvélemény és a nyilvánosság számára is nehezen ítélhető meg, hogy pontosan mi a kormányzati cél: egy valóban új, nagy felhatalmazással bíró hatóság létrehozása, vagy csupán a már meglévő intézményi keretek hatékonyabb, átstrukturált működtetése.
A jelenleg a Nemzeti Nyomozó Irodán belül működő Vagyonvisszaszerzési Hivatal tevékenysége elsősorban segítő, támogató jellegű: nem önálló nyomozati profilja van, hanem a folyamatban lévő büntetőeljárásokhoz járul hozzá jelentős szakmai és elemző munkával. A nagy kérdés az, hogy ezt a háttértámogatást miként integrálják az új intézményi struktúrába, és az ott milyen önálló működési kereteket kap.
A korrupciós cselekmények kapcsán végzett gazdasági elemzések – mint a vagyoni előnyök hátterének feltérképezése, a bankszámla-forgalmak és céges összefüggések vizsgálata – rendkívül erőforrásigényes feladatok. Ezek a tevékenységek egyértelműen profitálnának a nyomozóhatóságon belüli fokozott prioritásból, hiszen a megfelelő hangsúlyozással jelentős sikerek érhetők el a vagyonbiztosításban.
Ugyanakkor még nyitott kérdés, hogy a kormány milyen fejlesztéseket tervez a korlátozó tényezők kezelésére: miként kívánja esetleg feloldani a nyomozási határidők kötöttségeit, vagy hogyan tervezi bővíteni azokat a nyomozati eszközöket, jogosítványokat, amelyekkel az új szervezet a jövőben operálhat.
Sokan azonnali, vagy legalábbis gyors eredményeket várnak, de a valóság ennél nyilván árnyaltabb. Mennyiben számíthatunk hosszú, éveken átívelő folyamatra? Elképzelhető bizonyos esetekben a vagyon egyetlen mozdulattal történő, gyors lefoglalása?
Dr. Takács Gergely: A korrupciós ügyek sajátossága, hogy a résztvevők mindkét oldalon érdekeltek a titoktartásban, ezért az ilyen bűncselekmények felderítése különösen nagy kihívást jelent. Jelenlegi nyomozásoknál, amelyek az elmúlt 4-16 év történéseit vizsgálják, a korábban klasszikusan használt titkos, leplezett eszközök alkalmazása már nehézkes, hiszen az események lezajlottak. A bizonyítás súlypontja ezért eltolódik: a zárt logikai láncot alkotó közvetett bizonyítékok és a személyi bizonyítási eszközök – vagyis a tanúvallomások és az együttműködő gyanúsítottak információi – válnak meghatározóvá.
Az aktuális büntetőeljárási törvény széles körű lehetőséget biztosít az ügyészségnek egyezségek kötésére. Azok a személyek, akik maguk is részesei voltak a korrupciós folyamatoknak, motiválttá válhatnak az együttműködésre, ha cserébe büntetésük jelentős enyhítését vagy akár a büntetés alóli mentesülést érhetik el. A nyomozóhatóság számára ezek a vallomások a legértékesebb bizonyítékok, különösen, ha a többes elkövetői körben kialakul egyfajta „versengés” a kedvezőbb pozícióért, ahol az elsőként együttműködő terheltek értékes információkat szolgáltatnak más elkövetőkkel szemben.
Ami a folyamat gyorsaságát illeti: bár a társadalmi elvárás egy gyors, „egyetlen mozdulattal” történő vagyonelkobzásra irányul, a valóságban a jogi elévülési szabályok és a bizonyítási kötelezettség kötöttségei a nyomozást egy összetett, időigényes folyamattá teszik. Nem csupán a gyorsaság, hanem a megalapozottság is alapvető követelmény a vagyonbiztosítási intézkedéseknél, ezért a nyomozati eljárások gyakran túlnyúlnak az egyszerűbb a kormányzati ciklusokon.
Még ha nem is ez az általános: 1-2 látványosabb precedens várható a közeljövőben?
Dr. Takács Gergely: Fontos látni, hogy a látványos intézkedéseket – például egy gyanúsított előállítását vagy kihallgatását – sok esetben hónapokig, vagy akár évekig tartó, rejtett előkészítő munka előzi meg. A hatóságok ilyenkor már korábban is rendelkezhettek olyan adatokkal, amelyek megalapozzák a fellépést.
A sajtóban is megjelentek olyan hírek, amelyek szerint egyes korábbi nyomozások nem fejlődhettek abba az irányba, ahová az érintett nyomozók szerették volna. Amennyiben ezek a korábbi, megrekedt vagy félbehagyott előkészítő folyamatok már rendelkezésre állnak, a hatóság számára sokkal könnyebb a „restart”, különösen, ha ehhez a politikai támogatás is biztosított.
A vezetői szinteken zajló változások – mint például a NAV-nál vagy a Bűnügyi Főigazgatóságon történt személycserék – szintén azt a dinamikát erősítik, amely a korábban esetlegesen „parkolópályára tett” vagy akadályozott ügyek újbóli megnyitását és gyorsítását eredményezheti.
Sokan aggódnak amiatt, hogy a gazdasági szereplők elleni eljárások során a hatósági fellépés a nemzetgazdaság fejlődésével érdekellentétben állhat. Amennyiben egy cégvezető ellen nyomozás indul, vagy egy társaság érintetté válik egy büntetőeljárásban, mi lesz ezeknek a vállalkozásoknak a sorsa, és hogyan egyeztethető össze a cég működőképességének fenntartása a büntetőjogi intézkedésekkel?
Dr. Takács Gergely: A nyomozóhatóság vagyonbiztosítási tevékenysége során ez egy rendkívül súlyos és jelentős kockázat. A jelenlegi gyakorlatban a hatóságok gyakran csak mérsékelten képesek figyelembe venni egy érintett cég működőképességének fenntartását.
Amennyiben egy büntetőeljárás során zár alá vételeket rendelnek el, az gyakran a cég számláinak zárolását, illetve a működéshez elengedhetetlen eszközök lefoglalását is jelenti. Egy vállalat számára már az is végzetes lehet, ha egyetlen hónapig nem tudja kifizetni a munkavállalóit vagy az adókötelezettségeit; 1-2 hónapon belül működési zavarok léphetnek fel, fél éven belül pedig a cég fizetésképtelenné válhat és teljesen ellehetetlenülhet.
Bár a nemzetgazdasági szempontból kiemelt, nagyvállalatok esetében nagyobb lehet a cégben rejlő rugalmasság, és a számlák zárolása sem jelenti feltétlenül az azonnali leállást, a nyomozás ténye önmagában is súlyos károkat okozhat. Egy ilyen eljárás drasztikusan ronthatja a cég piaci értékét, különösen tőzsdei szereplők esetében, valamint alapjaiban rengetheti meg a szerződéses kapcsolatokat és a vállalat hatékonyságát.
A büntetőeljárás érdekei a hatóságok számára általában felülírják a céges működés szempontjait, így a cégek életképességének vizsgálata a nyomozók részéről gyakran másodlagos. Éppen ezért ebben a helyzetben a védelemre és az ügyvédekre hárul a legfőbb felelősség: jogorvoslati kérelmekkel, panaszokkal és felülbírálati indítványokkal nekik kell elérniük, hogy a bíróság vagy a nyomozóhatóság korlátozza a szükségtelen vagy túlzó intézkedéseket.
A cél az, hogy a zár alá vételek csak olyan vagyontárgyakat érintsenek, amelyek nem veszélyeztetik a cég működését. Ez a megközelítés a büntetőeljárás végső céljait is jobban szolgálja, hiszen egy működő vállalatból a későbbiekben könnyebb vagyoni megtérülést elérni, mint egy olyanból, amely a hatósági eljárás következtében teljesen elvesztette az értékét.
Amennyiben a büntetőeljárások nem vezetnek közvetlen eredményre, jelenthet-e jogi „kiskaput” az állam számára a felszámolási eljárás kezdeményezése, hogy így próbálja visszaszerezni a pénzeket?
Dr. Takács Gergely: A felszámolási eljárások megindítása a cégekkel szemben már jelenleg is bevett gyakorlat, ha a végrehajtási eljárások során kiderül, hogy a társaság vagyona nem nyújt fedezetet a követelésekre. A folyamat azonban igen időigényes, és önmagában nem garantálja a gyors megtérülést, mivel a felszámolások bírósági szakasza jelentősen elhúzódhat, és az egész eljárás jelentős költségekkel járhat
Azonban a felszámolási eljárás keretében megnyílik egy speciális jogi lehetőség a felelősségre vonásra. Amennyiben bizonyítható, hogy a cég ügyvezetője vagy tagja visszaélt a korlátolt felelősséggel a hitelezők rovására, úgynevezett megállapítási kereset útján kérhető a korlátolt felelősség „áttörése”.
Ez azt jelenti, hogy a bíróság kimondhatja a vezető vagy a tag személyes felelősségét, amely lehetővé teszi, hogy az állam – vagy bármely más hitelező – a cég vagyonának kimerülése esetén a felelős személy magánvagyonával szemben is fellépjen. Bár a jogszabályi keretek ehhez teljes mértékben adottak, fontos hangsúlyozni, hogy ez egy különálló, összetett polgári peres eljárást igényel, amely a felszámolási folyamat mellett szintén nehézkes és elhúzódó jogi küzdelmet jelenthet.
Mire kell figyelnie a hatóságoknak, ha sikert akarnak elérni?
Dr. Dóda Balázs: A mai vizsgálati folyamatok során a kriptoeszközök térnyerésével új kihívások jelentek meg, amelyekre a szabályozás is reagált. Ilyen például a DAC8-as irányelv szerinti adatszolgáltatási kötelezettség, amely 2026-tól közvetlen rálátást biztosít a magyar adóhatóságnak ezekre a mozgásokra, illetve a Btk. szigorítása is, amely immár nevesíti a kriptoeszközzel való visszaélést.
Mivel a vagyongyarapodás túlnyomó része – ingatlanépítkezések, luxuskiadások – digitálisan nyomon követhető tranzakciókhoz kötődik, az adóhatóság ma már becslési eljárások nélkül, konkrét adatokra alapozva is képes jogkövetkezményeket alkalmazni.
Emellett a jogszabályok hatékonyabb biztosítékkal is felruházzák az adóhatóságot: ha megalapozottan feltehető, hogy az adókövetelés behajtása a későbbiekben veszélybe kerül, már az ellenőrzés megkezdésével egyidejűleg – de legkésőbb az ok felmerülésétől számított öt napon belül – elrendelhetnek ideiglenes biztosítási intézkedést.
Ez a gyakorlatban bankszámlák zárolását vagy egyéb vagyoni biztosítási lépéseket jelent, amelyekkel a hatóság még az eljárás lezárulta előtt garantálhatja a követelés megtérülését.
Címlapkép és cikközi fotók: Gosztola Judit/Pénzcentrum