Pénzcentrum • 2024. január 29. 16:34
Gyakran előfordul Magyarorszégon, hogy hónapokat kell várni egy ultrahangvizsgálatra, a leletek kiértékelésére pedig még ennél is többet. Az így kialakult helyzet oka egyszerű: nincs elég szakorvos, akik pedig mégis a szakmában dolgoznak, azokat elszívja a magánegészségügy.
Az 50 éves Zoltánnak nyaki fájdalmai voltak, ezért október közepén megkeresett egy reumatológust Budapesten. Az orvos két héttel későbbi időpontot adott nyaki MRI-re. A vizsgálat végén Zoltánnak azt mondták, hogy körülbelül hat hét múlva készül el a lelete. Zoltán először december közepén érdeklődött telefonon az eredményről. Akkor azt mondták, hogy csúszás van, jó, ha két hónap múlva megkapja a diagnózist. Január elején ismét érdeklődött. Akkor azt a választ kapta, hogy nagyon nagy a terhelés, de hamarosan kiállítják a leletet. Végül január 9-re készült el, tehát Zoltán viszonylag hamar kapott időpontot a vizsgálatra, de közel két és fél hónapot kellett várnia az eredményre - írja cikkében a Telex, megjegyezve: Zoltán esete nem egyedi, hasonlókat tapasztalhat bárki, aki leletre vár vagy esetleg képalkotó vizsgálatra próbál időpontot kérni állami intézményben.
A portál megpróbált utána járni az okoknak. A lapnak niylatkozó radiológusok elmondták, a szakma hanyatlása szorosan összefügg az egészségügy általános hanyatlásával és a magánegészségügy felvirágzásával. Szerintük a szakemberhiány egyik oka éppen az, hogy sok radiológus vándorol át a magánellátásba, mert ott nem kell ügyeletet vállalni, sokkal nyugodtabb a munkatempó, jobbak a körülmények. Sok frissen végzett orvosnak hívogató, hogy nem ellenőrzik annyira a szakmai tudást, mint az állami intézményekben. Gyakran a radiológusok a szakvizsga után egyből elkezdenek magánintézményben dolgozni, sokszor szakmai tapasztalat nélkül.
Emellett az is problémát jelent, hogy a magánintézményekben semmiféle minőségi kontroll nincs: nem ellenőrzik, hogy az elvégzett vizsgálatok szükségesek-e, és hogy az eredmények szakmailag helyesen lettek-e értékelve. Emiatt előfordul, hogy meg kell ismételni a vizsgálatot, és olyan is megtörténik, hogy a szükségesnél háromszor-négyszer magasabb sugárdózissal végeznek el egy CT-vizsgálatot.
Ez pedig ismét az állami ellátásra tesz plusz terhet, mert a magánegészségügytől vesznek át munkát azzal, hogy a hibásan értékelt leleteket átnézik, bizonyos esetekben újraértékelik. A betegek ebből persze csak annyit tapasztalnak, hogy míg állami intézményben több hónap múlva kapnak időpontot egy képalkotó vizsgálatra, a magánegészségügyben egy héten belül.
És ezzel - írja a Telex - el is érkeztünk a szakemberhiány másik okához, a túlterheltséghez. A magánegészségügybe vándorlás és a túlterheltség ok-okozati összefüggésben van egymással. Az által, hogy sok frissen végzett szakember megy el a magánellátásba, a szakma kiöregszik és nagyobb teher hárul az állami szférára. De fordítva is igaz: a túlterheltség miatt még több orvos hagyja ott az állami szférát. Míg nyugati államokban jobban szabályozott, hogy egy radiológus mennyit dolgozhat, itthon általában két-háromszoros túlmunka az elvárás.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Összességében ha ezek ellenére valaki az állami szférában dolgozik, akkor sincs eléggé elismerve a munkája: bár tudatosan vállalt, mégis sokszor elkeserítő, milyen ismeretlen és hálátlan szakma ez. "Ha tévedünk, az a mi hibánk, de ha igazunk van, akkor a kezelőorvosé a dicséret" - mondta a Telexnek nyilatkozó egyik radiológus. Szerinte általában olyan vizsgálatkérő lapokat kapnak kollégáiktól, amiken annyi szerepel, hogy „kérem vizsgálatát, köszönöm”. Sokszor a páciens tünetei, panaszai, korábbi vizsgálatai, kórtörténete nem szerepel a beutalókon. Az orvos szerint többek között ez is összefüggésben lehet azzal, hogy a vizsgálatok egy részét nem megfelelően értékelik ki. Sőt, ha látnák a teljes képet, akár a sugárterheléssel járó felesleges vizsgálatok is elkerülhetők lennének.
Ráadásul manapság már lassan a betegtől kezdve a sebészig mindenki kompetensnek érzi magát az elkészült képek kiértékelésében, amire néha rá is kényszerülnek az orvosok, ha sürgős esetben nem szeretnének sokat várni a leletezésre.