Pénzcentrum • 2023. január 13. 08:15
A téli hónapokban nehéz megúszni a megfázást, illetve a különféle bakteriális és vírusos eredetű légúti megbetegedéseket, amelyek kellemetlen tünetei közé soroljuk a köhögést, a torokfájást és az orrdugulást – azonban ezeket a panaszokat jelentősen csillapíthatjuk, akár gyógyszertári készítmények nélkül is, ha tudjuk, milyen gyógynövények használnak a meghűléses betegségek ellen. Az influenzaszezon slágernövénye évek óta nem más, mint a gyömbér, amiből ínycsiklandó, egyben egészséges szörpöt, cukorkát készíthetünk megfázás ellen. A HelloVidék hozott egy receptet.
Kiderült, gyógynövényekkel védekezhetünk hatékonyan az influenzás, meghűléses panaszok ellen, hogyan fejtik ki a gyógynövények természetes antibakteriális, gyulladáscsökkentő, immunerősítő hatásukat. Górcső alá vesszük a gyógynövények között a szezon slágertermékét, ami nem más, mint a gyömbér: tudd meg, honnan származik ez a csípős különlegesség, mire használták az ősi időkben és mi a gyömbér jelentősége a modern konyhában. Milyen ételekhez lehet hozzáadni, hogyan fűszerezünk vele, hogyan főzzünk be gyömbérrel? Tudd meg, hogyan készül megfázás ellen a tökéletes házi gyömbérszörp, illetve a torokfertőtlenítő gyömbéres cukorka!
Milyen növény a gyömbér?
A gyömbér egy egész évben kapható, hétköznapi konyhai alapanyag, amit a téli, járványos időszakban különösen érdemes napi rendszerességgel fogyasztanunk kiváló meghűlés elleni, illetve emésztési panaszokat csillapító hatása miatt. A gyömbér eredendően Dél-Kelet-Ázsia trópusi vidékeiről származik, vadon már csak ritkán találkozhatunk vele, viszont kultúrnövényként számos országában termesztik (pl. Kína, Brazília, India, Vietnám, Ausztrália egyes részei).
Mi a boltokból leginkább a közönséges gyömbért, avagy a fűszergyömbért ismerjük (Indiában a „singabera”, azaz „szarv alakú” kifejezéssel illetik), azonban világszerte körülbelül 85 rokonát termesztik (pl. bengáliai fehér gyömbér, barbadosi fekete gyömbér). A gyömbérről, mint alapanyagról mindenképpen érdemes tudnunk, hogy gyakorlatilag egy évelő, nádszerű, hosszú, lándzsás levelű, körülbelül egy méter magasra növő növény rizómáját, azaz elágazó gyöktörzsét fogyasztjuk. Magát a növényt gyöktörzsosztással szaporítják, virágzás után takarítják be (füzérvirágzata sárga, bíborfoltos virágokból áll).