Pénzcentrum • 2015. január 2. 10:00
Lehetséges pusztán a kéz érintésével, vagy a bőr alá ültetett mikrochippel fizetni? Ugyanolyan merész elképzelés, mint a hitelkártya volt az 1800-as évek második felében. A ma már rutinszerűen használt fizetőeszköz egy író, Edward Bellamy képzeletében született meg először, és azóta számos átalakuláson ment keresztül. Eleinte például nem is volt különbség a hitelkártya és a hűségkártya között.
Az egyik legnagyszerűbb civilizációs találmányunk a pénz, már közel háromezer éves történelemre tekint vissza. A bankok, vagy a hitelezés sem újkeletű találmányok, a hitelkártya mégis alig több mint 150 éves múlttal rendelkezik. A fizetésnek ez a módja csak 1887-ben, Edward Bellamy amerikai író "Visszatekintés 2000-1887" című futurisztikus regényében jelent meg. Azóta formáját és funkcióját tekintve is számos változáson ment keresztül.
"Feltölthető" érmék, beazonosítás nélkül
A 19. század második felétől - párhuzamosan a fogyasztói társadalom kialakulásával - különböző alakú és anyagú érméket álítottak ki cégek - hotelek, éttermek - rendszeresen visszatérő vendégeik számára, amellyel hitelbe vásárolhattak, fogyaszthattak. Ezekkel azonban az volt a komoly gond, hogy sem a név, sem más azonosító adat nem szerepelt rajtuk.
Hűségkártya vagy hitelkártya?
Az első, fémből készült hűségkártya 1914-ben jelent meg a piacon. Ekkor fogalmazódott meg először a gondolat, hogy a hitelkártya ne csak a "kölcsönökről" szóljon, hanem egyben az ügyfél lojalitását is díjazzák vele. A kezdeményezést egyre több cég vette át, és bocsátották ki saját kártyájukat.
Az I. Világháború és a válság nem kedvezett a hitelkártyák fejlődésének, azonban a II. világháború alatt megnőtt az igény a készpénzforgalmat kímélő eszközök használatára. Ekkor jelent meg a telegrammkártya, amely a telefonkártya elődje volt, és az utazási- vagy szabadidőkártyák. A cél minden esetben ugyanaz volt: "Vásárolhatsz most, fizethesz később is!" Ebben az időben kezdődött a különböző hűségprogramok leválása a hitelkártyáról. A hűségprogramok elsősorban az angolszász világban terjedtek el, egy tavaly készült kutatás szerint az Egyesült Királyságban még ma is az emberek 95 százalákának van legalább egy hűségkártyája.
A jelenleg is ismert hitelkártya egy legenda szerint egy McNamara nevű bankár fejéből pattant ki 1949-ben egy New York-i ebéd során, aki csak fizetéskor vette észre, hogy nincs nála a tárcája, se a vevőkártyája. Ekkor jutott eszébe, milyen jó lenne egy olyan kártya, amit a banki háttér miatt nemcsak az étteremben, de minden üzletben elfogadnak, a pénzintézet pedig utólag kiszámlázná nekik a várásolt tételeket. 1950-ben McNamara bankja adta ki az első hitelkártyát, a Diners Club kártyát, amely ekkor még kartonpapírból készült. A fizetőeszközök ezen típusát azóta folyamatosan fejlesztették, főleg a biztonságos használatra vonatkozóan, fokozatosan kerültek rá a kártyatulajdonos adatai, a banki adatok, majd a háromjegyű CVC-kód, vagy éppen a hologram.
JÓL JÖNNE 3 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 3 000 000 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót havi 64 021 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 10,68%), de nem sokkal marad el ettől az ERSTE Bank (THM 10,83%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Hitelkáryák Magyarországon
A rendszerváltás előtt hitelkártyát csak elvétve lehetett Magyarországon látni, bár a Dunabank az első igazi hazai hitelkártyát már 1987-ben kiadta. (Az OTP és az MKB Bank pár hónappal a Dunabank előtt már forgalomban hozta a saját kártyáját, ám a a Postával együttműködő Dunabanké volt az egyetlen országos fizetőkártyás megoldás.) Manapság nagyon sok hűségprogram működik hazánkban. A legtöbb különböző cégekhez, bevásárlóközpontokhoz köthető.