Pénzcentrum • 2026. március 20. 13:28
Bár az Európai Unió egyszerűbb és digitálisabb működést ígért, az uniós kohéziós források elosztása továbbra is hatalmas adminisztratív teherrel jár az Európai Bizottság friss jelentése szerint. Történtek ugyan előrelépések, de az igazi áttörés elmaradt. Magyarország ráadásul kifejezetten negatív példaként szerepel a brüsszeli értékelésben. Ennek oka a hazai rendszert jellemző túlszabályozás, a lassú kifizetések és a felesleges adminisztráció - hívta fel rá a figyelmet a Portfolio elemzése
A kohéziós források kapcsán ritkán esik szó arról, mennyibe kerül magának az uniós pénznek a célba juttatása. A 2021–2027-es ciklusban a pályázatok kiírása, a kiválasztás és az ellenőrzés átlagosan a programköltségvetés közel 5 százalékát emészti fel. Ez az arány alaponként változik. A regionális és szociális alapoknál alacsonyabb a bürokrácia költsége, míg a határon átnyúló Interreg programok vagy a halászati alapok esetében ez a folyamat jóval drágább.
A leginkább munkaigényes fázis nem az előkészítés, hanem a projektkiválasztás és a folyamatos ellenőrzés. Az adminisztratív terhek több mint 70 százalékát a rendszert működtető irányító hatóságok viselik. A pályázók számára a legnehezebb feladat a dokumentáció összeállítása, a kifizetési igénylések benyújtása és az auditoknak való megfelelés.
Bár az előző uniós ciklushoz képest a fejlesztési programok menedzsmentje részben a digitalizációnak köszönhetően olcsóbb lett, az előkészítés költsége mintegy ötven százalékkal emelkedett. Ennek oka, hogy az új előírások és a bonyolultabb elvárások sokkal több tervezési munkát követelnek meg a tagállamoktól.
A digitalizáció egyértelműen hatékonyabbá tette a rendszert. Az adminisztratív nyereség azonban jóval nagyobb lehetne, ha az informatikai felületek zökkenőmentesen kommunikálnának egymással, így elkerülhető lenne az adatok többszöri megadása. Magyarországon az irányító hatóságok kiterjedten használják ugyan a digitális platformokat, de a pályázói visszajelzések alapján a felhasználói élmény legfeljebb közepesnek mondható. A papírmentesítés önmagában nem eredményezett minden szakaszban gördülékeny ügyintézést.
A jelentés egyik legsúlyosabb megállapítása a hazai túlszabályozáshoz, az uniós zsargonban gold-platingnek nevezett jelenséghez kötődik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nemzeti hatóságok az uniós előírásokon felül saját, felesleges kötelezettségekkel is terhelik a pályázókat.
JÓL JÖNNE 5 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 5 000 000 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót havi 106 053 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 10,39%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank (THM 10,61%-ot) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Ez uniós szinten is az adminisztratív költségek jelentős részét teszi ki. Brüsszel szerint Magyarország – Németország, Lengyelország és Franciaország mellett – élen jár ebben a gyakorlatban. Különösen gyakori a túlzott dokumentációs elvárás és a többszörös ellenőrzés. További probléma, hogy a rugalmasabb mintavételes eljárások helyett a magyar hatóságok szinte minden egyes tételt egyenként átvizsgálnak.
Ez a túlbiztosítás súlyos késedelmeket okoz. Egy, a kifizetések sebességét vizsgáló felmérésben Magyarország a 22 vizsgált ország közül az utolsó helyen végzett. Egyes hazai hatóságoknak több mint 120 napba telik a kifizetési igénylések feldolgozása és az utalások teljesítése.
A bonyolult, bizalmatlan és túlbürokratizált magyar rendszer miatt a kisebb vállalkozások gyakran már a pályázat benyújtásához is kénytelenek külső tanácsadók és pályázatírók segítségét kérni. A hibázástól való félelem miatt ez szinte kényszerré vált. Mindez drágítja a programokban való részvételt, jelentősen növeli a belépési küszöböt, és elveheti a cégek kedvét a pályázástól.
Az Európai Bizottság szerint a tagállamoknak stabilabb, egyszerűbb és az uniós keretekhez jobban illeszkedő szabályozást kellene alkotniuk. A magyar államigazgatás számára a jelentés fő tanulsága egyértelmű: a digitalizáció önmagában kevés. Kevesebb túlellenőrzésre és felgyorsított kifizetésekre van szükség. Emellett a hatóságoknak el kell fogadniuk, hogy a célzott, kockázatalapú ellenőrzés nem a pénzügyi fegyelem lazítását jelenti, hanem az uniós források észszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb felhasználását.