Hajdu László • 2025. június 10. 10:02
Az elmúlt években a nemek témájában tarolt a feminizmus, a metoo, a nők társadalmi, családi helyzete körüli dialógus. Ezzel párhuzamosan egyre több férfi érzi periférián magát. Pedig a tőlük elvárt – sokszor nagyon különböző - szerepek az ő körükben is komoly konfliktust okozhatnak. A „férfi- és apapara” problémát Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus, gyerekneveléssel foglalkozó szakemberrel és Léder László pszichológus, egyetemi oktatóval járjuk körbe.
„Azt kérdezték tőlem, hogy milyen az anyaság, amikor gyes-en voltam. Mondtam, hogy nem tudom, megkérdezem a feleségemet.” – kezdi érdekes felütéssel Szél Dávid. Csakúgy, mint Léder László, aki kijelenti: „Rejtőzködő feminista vagyok”.
Pénzcentrum: E kérdésekre is kitérünk majd, de előtte arra lennék kíváncsi, honnan ered ez az egész problémakör?
Szél Dávid: A patriarchális világ a 20. század végén kifulladt, mert ez a társadalmi berendezkedés egyik nemnek sem jó. A nőket olyan helyzetbe hozta, amiről nem is érdemes több szót vesztegetni, mindenki tudja, miről beszélek. Viszont a férfiakat is gátolta a pszichológiai fejlődésben. Az érzelmek megélése ugyanis nemtől független, teljesen azonosak a két nemben. Az érzelmek felismerése és kommunikációja viszont már nagyon különbözik egymástól. Több évszázados társadalmi elvárás, hogy a férfiaknak el kell rejtenie az érzelmeiket, azokról nem beszélhetnek, mindig erősnek, „férfiasnak” kell lenniük (ismerjük is a mondást a síró fiúról, akit „Anyámasszony katonájának” hív a magyar népnyelv), ez pedig stresszeli, megbetegítheti őket. Pszichésen és szomatikusan egyaránt. Statisztikai tény, hogy a férfiak körében magasabb a befejezett öngyilkosságok aránya, mint a nőknél, de a kardiológia és onkológiai megbetegedések is komolyan sújtják a férfiakat, amelyeknek lelki okai is lehetnek.
A 20. század közepétől a világban már nincs szükség azokra a maszkulin „erényekre”, amelyek évszázadokig velünk voltak: az összes földrészt meghódítottuk, gyarmatosítottuk, már nem kell megvédenünk a családunkat a barlangba betörő medvétől, két kézzel felépítenünk a családi házat, fejszével kivágnunk a fél erdőt. Maradtak úgynevezett férfias szakmák, de nagyrészt hasonló munkát végzünk, mint a nők. Napjainkban már nem csodálkozunk a női rendőrökön, katonákon, repülőgép pilótákon.
Léder László: Úgy gondolom, a régi patriarchális világot kissé torzan, elnagyoltan látjuk ma. A percepcióval szemben nem féltétlenül drámai, elnyomó férfiuralomról szólt. 1900-ban az országok túlnyomó többségében a társadalmak 90%-a a mezőgazdaságból élt, ahol együtt dolgozott a nagycsalád. Az apák is jelen voltak a mindennapokban. A városokban szintén hasonlót tapasztalunk: egy felmérés szerint Philadelphiában a férfiak zöme otthon dolgozott, cipész, szabó, bőrdíszműves volt. Így volt ez a kisvárosi Európában is. Nők és férfiak együtt kellett, hogy működjenek, talán még jobban is, mint ma. Ez változott a 20 században, az apa „eltűnt” otthonról. Ezzel kialakult egy párhuzamos szenvedéstörténet: az anyák kikészültek mert egyedül voltak a gyerekkel, az apa pedig csak lélekben, vagy még úgy sem volt otthon. Apátlan társadalmak alakultak ki.
A jelenség káros hatásait az 1960-as években kezdték felismerni. A vészharangot Alexander Mitscherlich német pszichiáter kongatta meg „Úton az apátlan társadalom felé” című művében. A feminizmus főáramában pedig kialakult egy nő és anyaközpontú világ, ami azt hirdette, ha az anya jóban van a gyerekkel, akkor miden rendben van. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy több feminista felvetette, hogy a férfiakat nem szabad kihagyni a képletből.
Hol van a férfiak helye a családban?
Szél Dávid: A fejlett világban gyökeresen átalakult a gyerekfelfogás is, amivel együtt járt az apaszerep változása. Az elmúlt 70-80 évben megjelent a gyerekkor szentsége. Ma már úgy gondoljuk – és a jog és a pszichológia is nagyon határozott ebben –, hogy nem szabad a gyereket megverni, védjük őket, nem dolgoztatjuk őket a mezőn, a bányákban. A polgárosodással pedig eljött a feminizmus is, aminek az alapképlete nagyon egyszerű: ne a neme, hanem a képességei határozzanak meg egy embert. A nők tömegesen tanultak tovább, álltak munkába, ők is mobilok. Mindenhol elterjedt a többkeresős családmodell. Megjegyzem, az egykeresős modell a történelem folyamán mindig csak egy szűk elit számára volt elérhető. Mindezek a változások a családfenntartó férfi számára komoly pszichés következményekkel jártak/járnak.
Egy lassú átmeneti folyamatban vagyunk, amikor változnak a szerepelvárások. Legyek komoly családfenntartó, egyben érzékeny férj, jó, törődő apa és értsek mindenhez otthon. Ennek az optimális működtetéséhez le kell fektetni a szabályokat, mi fontos neked és nekem. Azok a férfiak tudják stabilan hozni ezeket a különböző szerepeket, akik a saját identitásukkal, genderükkel, biológiai identitásukkal és szexuális orientációjukkal rendben vannak. És akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nem kell két műszakban, napi 12 órát dolgozniuk azért, hogy a hónap végéig elég legyen a fizetésük.
Amikor egy férfi elmegy GYED-re, részt vesz az otthoni munkában, a gyereknevelésben, az döbbenetes mértékben megnöveli az empátiáját. Megtapasztalja, hogy az otthoni munka, amit mindaddig a felesége csinált nem semmittevés. Egy kisgyerekkel együtt töltött idő pedig olyan endorfinbomba, pszichés élmény, amit sehol máshol nem lehet átélni. Ez kihat a munkahelyi teljesítményre is. De egy nő sosem hall olyan mondatokat, hogy „Csodás lesz az anyaság, kicsit maradj már többet a gyerekeddel, mert utána fantasztikus team leader leszel!” A „láthatatlan munka” megtapasztalásában sokat segített a Covid miatti home office, sajnos most a legtöbb helyen – részben munkahelyi elvárásokból is – visszaesünk a régi rutinokba.
Léder László: A 90-es években az apaszerepről még semmit sem tanultunk, az egyetemek pszichológia, szociológia kurzusain is az apátlan családkép volt a meghatározó. Hozzáteszem, mivel pszichológus hallgatókat oktatok, a helyzet nem sokat változott. A mai tankönyvek sem igazán foglalkoznak az apák szerepével. Amikor viszont meghirdettem a csendes apa-forradalom kurzusomat, nagyon nagy érdeklődés kísérte, ami jól mutatja a téma lefojtottságát. A későbbi kutatások igazolták, hogy baj van. Ha az apák rosszul érzik magukat, szerepkonfliktusaik vannak, az – természetesen – kihat az anyákra és a gyerekekre is. Az elmúlt 20 évben – részben e kutatások hatására - csendes „apaforradalom” zajlott, amiben a skandináv országok jártak/járnak az élen.
Megdöbbentő adatok is napvilágot láttak. Biológiai kutatások sora igazolta, hogy a férfiakban a várandósság alatt pozitív hormonális, idegi változások indulnak be. Csökken a tesztoszteron-, nő a prolaktin-, (ezt sokáig női hormonnak tartották) és az oxitocin szintjük. A kisgyerekkel otthon lévő, gondoskodó apák szervezetében ugyanakkora az oxitocin szint, mint az anyáékéban. Átalakul az apai agykéreg is. Az apai érintés berobbantja az apa-gyerek kapcsolatot. A szoptatás kivételével egy apa ugyanúgy el tud látni egy gyereket, mint egy anya.
Manapság az apák jobban vállalják az érzéseiket, megélik azt. Az Ő szerepük rendkívül fontos a gyerek számára. Összekötik a gyereket a külvilággal. Ahogy Ranschburg professzor megfogalmazta: az apa feladata átvinni a gyereket a küszöbön. Nagyon komoly sérüléssel jár, ha ez nem, vagy nem jól működik. David Blankenhorn „Apátlan Amerika” című könyvében olvashatjuk, hogy a nemi erőszakot elkövetők 80%-a, a szökésben lévő vagy eltűnt gyerekek 90% apanélküli családban nőtt fel. Mind a drog, mind az alkohol nagyságrendekkel nagyobb az így felnőtt emberek körében. A lányoknál az apanélküliség az áldozattá válás esélyét növeli. A pozitívumokat említve: az amerikai adatok szerint, ha egy családban az apa templomba járó, a gyerekek kb. 70 %-a is az lesz, ha anya, akkor kevesebb mint 10 %.
JÓL JÖNNE 3,3 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 3 300 000 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót havi 70 324 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 10,61%), de nem sokkal marad el ettől az UniCredit Bank 71 484 forintos törlesztőt (THM 11,39%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Az apák politikai nézetei 90%-ban hatnak a gyerekekre. A lányokra pedig egyre nagyobb hatással van az apa foglalkozása a pályaválasztásban, mint az anyáé. Mint lányos apának, számomra egyértelmű, mekkora előny egy lánynak, ha egy szerető apa támogatja. Érdekes különbséget láthatunk a lányos és fiús apák esetében. Az előbbiek jobban ki merik fejezni az érzelmeiket. Egy lányt jobban lehet puszilgatni, simogatni. Pedig erre a fiúknak ugyanolyan igényük lenne. De az apákban velük szemben beindul egy rossz reflex, miszerint ezzel elkényeztetik a fiukat. Nincs lányos és fiús szeretet. Azok a fiúk lesznek magabiztosak, sikeresek az életben, akiket elfogadott és szeretett az apjuk. Sőt, túl kemény apáknál sok fiú „lányos pályát” választ, szociális munkás lesz, gyakran valamilyen segítő pályán helyezkedik el.
Mi a helyzet e téren Magyarországon?
Szél Dávid: Magyarországon a nemi szerepekről, szerepzavarokról való beszéd nagyon érzékeny terület, komoly ellenállást vált ki. Ennek egyik oka lehet, hogy az emberek nincsenek tisztában a fent említett négyes szereppel. Sok férfi számára komoly sokk, ha esetleg homoerotikus álma van, pedig arról is álmodunk, hogy kirabolunk egy bankot, de nem leszünk tőle bankrablók. Nagyon bináris a gondolkodásunk, konzervatívak vagyunk. Jó lenne, ha egy fluidabb irányba tudnánk elbillenni.
A jelenlegi politikai klíma – nem csak Magyarországon – gátolja ezeket a folyamatokat. Nem segíti elő, hogy a férfiak és nők közelebb kerüljenek egymáshoz. A kormány intézkedései páros lábban ugranak bele a mindennapjainkba, a hálószobánkba. Az USA-ban beindult a sokszínűséget visszaszorító folyamat, ami mögé beálltak a nagy cégek is. Egyre kevesebb a politikamentes terület. Az X -en (ex-Twitter) az elmúlt hónapokban 4600 %-kal (nem elírás, közel ötezer százalékkal!) nőtt az olyan kommentek száma, hogy „A nőknek a konyhában a helyük”, „A te tested az én döntésem”, stb.
Az elmúlt 20-40 évben lassan, kínkeservesen 20-at mentünk előre egy 100-as skálán, e tekintetben és most három hónap alatt visszaugrottunk 15-öt. A kormányzati nyomulás pedig beindítja az öncenzúrát is. A rádióban tizennyolcas karika nélkül nem lehet azt mondani, hogy pénisz és vagina (pedig ezek az adott szervek tudományos megnevezései), mert a szerkesztő ezt „magánszorgalomból” letiltja. Sok férfi nem vállalja névvel a GYED-es hónapjait, élményeit (lásd a cikk elejei kérdést).
Léder László: A magyar családpolitika apátlan, csak beszél a szerepükről, de nem iniciálja, vagy segíti a pozitív változásokat. Itthon a legégetőbb probléma a munka- magánélet egyensúlya. E téren a közelmúltban lassú javulást látunk. Az EON-nál elindult például egy apatanácsadás, de ez a fehér holló kategória. Több nyugat-európai országban régóta létezik a szülés utáni egy hónapos apasági szabadság. Nálunk nincs.
Válás esetén a hazai bíróságok szinte mindig automatikusan az anyának ítélik a gyereket. A fejlett világban a közös felügyelet, gondoskodás az általános. Az apák családban tartása nem férfi, hanem emberi téma. Egy váltott gondoskodásról szóló konferencián adtam elő, és döbbenten láttam, hogy a hallgatóság legalább fele nőkből állt. Ők az új párok, akik ugyanúgy megszenvedik, hogy a férjük évekig küzd a gyermekei láthatásáért. Sokszor emiatt nem születik saját gyermekük vagy megy tönkre egy jobb sorsra érdemes új kapcsolat.
A csendes apa forradalom elkezdődött, de lassan haladunk. Fontos lenne az apai szülési szabadság megerősítése, a kisgyerekes apák több plusz szabadsággal támogatása. Az, hogy nem születik elég gyerek, erősen összefügg az apátlansággal és meggyőződésem, hogy az apák támogatása nélkül nem is fogunk lényeges változást elérni, akármennyi pénzt öntünk a rendszerbe.