Érik a katasztrófa Grönlandon: kimondták a szakértők - ha ez a forgatókönyv valósul meg, óriási fordulat jöhet a világban

Az elmúlt hónapokban az USA Grönland iránti érdeklődése NATO-válsággá szélesedett, ami arra kényszeríti a szövetséget, hogy ne csak a keleti, hanem a nyugati szárnyát is figyelemmel kísérje. Az EU számára ez a helyzet egy súlyos dilemmát jelent: túlterjeszkedni vagy engedni.

Az első és legkedvezőbb forgatókönyv az együttműködés lenne. A meglévő három védelmi szerződés - az 1941-es grönlandi egyezmény, az 1951-es még mindig érvényes NATO-kompatibilis megállapodás, valamint annak 2004-es módosítása - szilárd alapot nyújtana a mélyebb együttműködéshez és az amerikai katonai jelenlét bővítéséhez. Ennek azonban előfeltétele, hogy az Egyesült Államok formálisan elismerje Dánia szuverenitását és Grönland önrendelkezési jogát.

A második, még elfogadható forgatókönyv Grönland függetlenné válása lenne. A 2009-es Önkormányzati Törvény alapján ez lehetséges és legitim út. Számos amerikai tisztviselő és üzletember szívesen segítené elő ezt a függetlenséget, hogy később szoros kapcsolatot alakítsanak ki Grönlanddal. Ez a folyamat azonban nem gyors, és csak akkor fogadható el, ha két előfeltétel teljesül: az USA-nak fel kell hagynia a katonai fenyegetésekkel, és nem folytathat propagandát a szigeten.

A harmadik, konfrontációs forgatókönyv - egy erőszakos átvétel - minden fél számára katasztrofális lenne. Ennek legvalószínűbb formája egy azonnali fait accompli lenne, az amerikai csapatok számának hirtelen növelésével. E forgatókönyv ellensúlyozására európai csapatokat kellene előzetesen Grönlandra telepíteni, és világossá kell tenni, hogy egy ilyen lépés súlyos következményekkel járna az USA-val való védelmi együttműködésre, a piacokra és az Egyesült Államokba vetett globális bizalomra nézve.

Európának fel kell készülnie ezekre a forgatókönyvekre: át kell gondolnia struktúráit, erősebb európai képességeket kell kiépítenie, és autonóm döntéshozatali mechanizmusokat kell létrehoznia. A szerző egy kis, de erős Európai Biztonsági Tanács létrehozását javasolja, amely a legbefolyásosabb országokból és az Európai Parlament elnökéből állna, és képes lenne döntéseket hozni egy "hajlandók koalíciója" számára.

Bár Európának nem szabad feladnia az együttműködést Washingtonnal, és kulcsfontosságú az USA NATO-ban tartása, csak az erősebb európai képességek és az autonóm döntéshozatal teszi lehetővé, hogy Európa biztonságban érezhesse magát.