Kiderült: ezért tiltanák be a gyűjtőcsomagolást a magyar boltokban

A tervezett áruházregula egyik legdurvább korlátja lenne az, amikor a 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű, a kereskedelemről szóló törvény szerint napi fogyasztási cikket (élelmiszereket, különféle háztartási vegyiárut és kisebb lakásfelszerelési cikkeket) értékesítő üzletekben tilos lenne a termékeket gyűjtőcsomagból értékesíteni.

A gyűjtőcsomagolás egyébként nem egy újkeletű találmány. Sőt. Már régóta használják a legkülönbözőbb gazdasági területeken, hiszen gyorsabb és egyszerűbb a szállítás, ha összecsomagolják a vinnivalókat és nem egyenként pakolgatják azokat.

A boltok ugyanúgy ki vannak éhezve az újításokra, mint bármely más területen ügyködő vállalkozás. A boltosok célja is az, hogy gyorsan, egyszerűen és így persze minél olcsóbban végezzék tennivalójukat, hiszen a vásárló minden fillért a fogához ver, így nem mindegy, hogy mi mennyibe kerül a polcra kihelyezve. A kereskedők munkáját nagyon is megkönnyíti az, amikor a gyűjtőcsomagolásban elhelyezett polcravalókat egy mozdulattal a helyére tehetik, hiszen nem kell egyenként pakolgatni a sütőport, joghurtot, fűszerféleségeket, vagy éppen a csokoládét.

A gyűjtőcsomagolás, ami nyilván az árut szállító gyártónak is egyszerűbb megoldás, védi a terméket, az nem borul fel, nem csúszik el a helyéről, vagy éppen nem esik le olyan könnyen, amikor a vásárló válogat. Az a boltos viszont, aki nem gyűjtőcsomagolásban helyezi a polcra az árut, annak nem csak az a baja, hogy egyenként és sokáig pakolgathat, hanem drágább, támaszokkal, elválasztókkal felszerelt polcra van szüksége, különben sok minden többet csúszkálna és borulna a polcokon.

De hát miért is vizslatja a kormány ennek a betiltását? A válasz egyszerű: a nagyáruházak azt a sok-sok, mérhetetlen tömegű árut pontosan a gyűjtőcsomagolás segítségével tudják gyorsan és pontosan a polcra helyezni, úgy, hogy ráadásul áttekinthető is legyen a bolt árukínálata. Ez viszont rengeteg költségmegtakarítást is hoz a konyhára: hát éppen ezt az előnyt akarja a kormány lefaragni. Ez elsősorban a diszkontokat és a hipermarketeket rengetné meg - nem nagy túlzás -, de a szupermarketeknek is jutna belőle.

Nehogy már a sütőporos zacskó a lábadra essen!

A tilalom, mely szerint tilos lenne a 400 négyzetméternél nagyobb napi fogyasztási cikket értékesítő üzletben gyűjtőcsomagból értékesíteni, az indoklás alapján fogyasztóvédelmi célzatú, egyrészt a balesetveszély elkerülése érdekében a felhalmozott, nehezen kezelhető áruk tömeges jelenlétét kívánja megszüntetni, másrészt éppen a fogyasztó könnyebb és tudatosabb választását, az áru tulajdonságainak könnyebb megismerhetőségét segíti elő.

Ez azért nem egészen így van. Sőt, éppen ellenkezőleg, egy szó sem igaz belőle. Pontosan a gyűjtőcsomagolás segíti az áruféleségek könnyű kezelését, a már említett gyorsaságról nem is beszélve, ráadásul áttekinthetőbb így az árukínálat. Gyűjtőcsomagolás miatt balesetről, balesetveszélyről még nem hallott senki. A vásárlónak pedig teljesen mindegy, hogy ha egy csokoládét meg akar nézni, akkor azt egy polcra helyezett dobozból, vagy a puszta polcról veszi el. Sok apróság a boltban ráadásul éppen a gyűjtőcsomagolás nélkül válhatna kezelhetetlen kupaccá.

A javaslatot kidolgozók gondosak próbáltak lenni, hiszen meg is határozták a gyűjtőcsomagolás fogalmát, igaz, ők a csomagolástechnikában régóta elterjedt és bevált fogalmat lerövidítették és egyszerűen csak gyűjtőcsomagnak nevezték: az egyes termékek meghatározott darabonkénti szállítására és csomagolására, vagy tárolására használt tálca, doboz, vagy egyéb tároló.

Ez eddig akár rendben is lenne önmagában, mint fogalom, de kísérletet tettek a kivételek elhatárolására is. Így kivétel lenne az a gyűjtőcsomagolás, ahol az állítólagos hivatalos megfogalmazás szerint egyesével az adott termék értelemszerűen nem lenne elhelyezhető. Ki is emelték a zöldség-gyümölcs és ital termékeket. De hát mint sok alkalommal máshol, lehetne majd vitatkozni azon, mi lehetne még kivétel.

Régi polc: irány az ócskavastelep, jöhet az új

Nem csak az okozna gondot a gyűjtőcsomagolást alkalmazó boltosoknál, hogy a tilalom nyomán pakolgathatnák szép komótosan, persze egyenként a polcra az áruféleségeket, hanem a régi polcok sok termék esetében a gyűjtőcsomagolás nélküli elhelyezésre alkalmatlanok. A gyűjtőcsomagolás elhelyezésére alkalmas polcok rakfelülete egy sima lap, amire a tilalom elrendelése esetében például a fűszerféleségeket, sütéshez használható apróságokat nem lehet csak úgy önmagában elhelyezni.

Hát bizony, igen, vagy a régi polcokat kellene átalakítani, hogy ne csúszkáljon rajta semmi, ne pottyanjon véletlenül a vásárló lábára, beépített rekeszekkel, elválasztó lapokkal, csúszásgátló peremekkel, vagy lehet újakat venni. Ez is pénzbe kerülne, nem is kevésbe. Persze a gyártó se rest a gyűjtőcsomagoláson feltüntetni a termék-, vagy a márkanevet, hiszen a boltossal közös az érdeke: felhívni a vásárló figyelmét a portékájára. Így olyan gyűjtőcsomagolást fabrikál, ami minél többet elárul a polcra helyezett kínálnivalóról.