2020. október 1. csütörtök Malvin

Ötezer forintért juthatsz be egy világversenyre: sokkal jobb, mint a TV-ben


Ha szereted a telet és a sportversenyek hangulatát, akkor neked is érdemes kilátogatni Zakopanéba, ahol minden évben megrendezik a Síugró-világkupa egyik állomását. A Pénzcentrum is ott volt a múlt vasárnap megrendezett 2018-as versenyen, és teszteltük a környék sport- és gasztrolehetőségeit is.

Zakopanét gyakran emlegetik Lengyelország téli fővárosának és nem is véletlenül. Az ország déli határán elhelyezkedő város a Gubalowka hegy és a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata, a Tátra között található, a lengyel-szlovák határon. Számtalan téli sportra nyílik lehetőség a környéken, ezen felül pedig minden évben itt rendezik a Síugró-világkupa egyik állomását is. A budapesti vizes világbajnokság után erre a sporteseményre is kilátogattunk, hogy sportturista szemmel mérjük fel az állapotokat.

Zakopanéba kijutni nem egyszerű feladat, de nem a távolság miatt. Az összesen 321 kilométert a Google térképe szerint leggyorsabban öt óra alatt lehet megtenni, ha pedig el akarjuk kerülni a magyar és szlovák fizetős szakaszokat, akkor öt és fél órára növekszik a menetidőnk. A fizetős szakaszok egyébként meglehetősen rövidek, a magyar M2-esre és a Besztercebánya (Banska Bystrica) körüli sztrádára korlátozódnak. Ennek megfelelően, még akkor is, ha a biztonságunk érdekében nem sajnáljuk a 10 napos magyar matricára a 2975 forintot és az egyhetes szlovákra a 10 eurót (kb. 3100 forint), az út nagy részét akkor is sima országúton kell megtenni, kamionelőzgetéssel, hatvannal haladással, városi trafipaxokkal megfűszerezve.

Zakopanéba érve viszont pozitív csalódás, hogy a várost nem azért nevezik a téli fővárosnak, mert hasonlítana a nyárira (Varsó). A település hangulata olyan, mintha a 90-es évek Kelet-Európájába beleoltottak volna egy falat jelenkori Ausztriát


Tipikus ház Zakopanéban

A hangulatos faházak hangulatát a hetvenes-nyolcvanas évek szocreál betonépületei törik meg, a Krupowki nevű főutcán pedig jól megférnek egymás mellett az osztrák sífalvakból ismert téli sportcikkeket áruló üzletek és a fogatlan helyi sajtárusok pultjai is.

Az utóbbiakról érdemes egyébkénz szót ejteni. Vannak ugyanis olyan standok, amelyek első pillantásra termelői bódéknak tűnnek, de aztán az utcán fel-lemászkálva, a kinézetük meglehetősen hasonló, tehát valószínűleg valamilyen szervezett árusítási akcióról van szó.

Lengyel segítőnkkel két helyen is vásároltunk "termelői" sajtot. A már leírt, üzletszerűsített verzió volt a rosszabb, és a többiektől elütő asztalkával rendelkező, nagyon rosszul kinéző bácsitól vásárolt sajt volt a finomabb. A portéka egyébként mindenhol friss sajtokból áll, a különbség köztük, hogy tehén- vagy juhtejből készülnek, valamint, hogy megfüstölték őket vagy sem. Egy körülbelül 20 dkg-os darab kerül olyan 800 forintba, de lehet kapni kisebb darabokat is, ezek darabonként másfél zlotyba, azaz kb. 112 forintba kerülnek.

Kulináris szempontból meglehetősen erős Zakopane. Sok blogot átböngészve végülis négy helyet teszteltünk, melyek közül kettőt emelnénk ki. A Goralska Tradycja nevű étterem volt a legfinomabb, de itt bőven meg kell fizetni egy jobb budapesti belvárosi étterem színvonalát. A konyha nemzetközi, de azért érezni rajta a lengyel hagyományokat. Kétszer három fogásért, két pohár borért, egy ásványvízért és három felesért körülbelül 36 ezer forintot fizettünk.

A kedvenc éttermünk azonban nem ez, hanem a Marzanna nevű hely lett. Itt leginkább hagyományos lengyel ételeket fogyaszthatunk, azonban az egész helynek volt egy hangulatos blues-kocsma jellege. Ezen felül pedig a számla végösszege is jóval barátságosabb volt, 7500 forintot fizettünk 5 fogásért és néhány üdítőért.

Jellemző Zakopane felkapottságára, hogy amikor megkérdeztük az egyik étterem tulajdonosát, látva a teltházat, hogy mikor van csúcsszezon, akkor nem egy időszakot említett, hanem azt mondta, hogy gyakorlatilag egész évben nagyon jól megy a vendéglő. Ez, mondjuk a Balatonnal összehasonlítva, nagy könnyebbséget jelenthet, amikor üzletfejlesztésen vagy befektetésen gondolkodik egy vendéglátós.

A helyben elérhető sportok közül érdemes említeni a síelést és a sífutást. Az elsőt több hegyen is művelhetjük, a TripAdvisoron a legnépszerűbb hegy a Kotelnica Białczańska, itt 19 sílift van, összesen pedig 16,3 kilométert síelhetünk be a sielok.hu szerint. Ez természetesen eltörpül még a közepes méretű osztrák síterepekhez képest is, de tanulni megfelelő lehet, a belépő pedig jóval olcsóbb, mint Ausztriában. Egy felnőtt napijegy ára 99 zloty (kb. 7400 forint), összehasonlításképpen, a Bécshez meglehetősen közel lévő Hochkaron (ahol 19 km pálya áll rendelkezésre) 38 eurót, tehát kb. 11 800 forintot kell fizetni, hogy egy napig síelhessünk.

A lesikláson túl választhatjuk a sífutást is. Ehhez a sporthoz az egyik leghóbiztosabb terepet Obidowában találjuk, a belépés a pályára ingyenes, viszont arra készüljünk fel, hogy az összesen 11 kilométeres pályahosszon nincsenek vendéglők, így megfelelő mennyiségű vizet és táplálékot vigyünk magunkkal. Erre már csak azért is szükségünk lesz, mert az út tartalmaz 500 méter szintkülönbséget is, ráadásul azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az utat visszafelé is meg kell tenni, igaz, ekkor már majdnem végig lefelé csúszhatunk.


forrás: Pénzcentrum

És akkor térjünk rá a Síugró-világkupára. A teljes versenyprogram három napból áll. Pénteken a selejtezők, szombaton a csapatverseny, vasárnap pedig az egyéni számot rendezik meg. Ami elsőre feltűnt, hogy a TV-s közvetítéshez hasonlóan, élőben is hatalmasnak tűnik a lejtő és elég vakmerőnek tűnik az, aki hajlandó a gyorsítás után több mint száz métert repülni. A repülés időtartama pedig hosszabbnak tűnik, mint a televízióban, és sokkal nagyobb energiát tükröz, mint amennyi átjön a képernyőn (vagy a lenti Coubon) keresztül.

 

A rendezvényen leginkább lengyel zászlók voltak láthatók a tömegben, ami nem meglepő. Lengyelországnak ugyanis számos élvonalbeli síugrója van, a legnagyobb sztárokat mindenki ismeri. Mindemellett sok külföldit is vonz az esemény, beszélgettünk Norvégiából, Németországból, Angliából és Magyarországról érkezett turistákkal is.

Nagyon élvezzük az eseményt, jó a hangulat, bár a versenyek után a helyszínről való kijutás kicsit nehézkes

- mondta el a Pénzcentrumnak egy négyfős, középkorú lengyelekből álló baráti társaság egyik tagja. Ők Varsótól keletre laknak, onnan érkeztek a világkupára.

A nagy nemzetközi sporteseményekhez hasonlóan itt is érződik, hogy a helyiek meg akarják mutatni, hogy képesek egy ekkora esemény levezénylésére. Amikor épp nem volt ugrás, akkor lengyel celebek és még maga Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök is kivette a részét a közönség szórakoztatásából. A politikusnak egyébként egy, a sporteseményekről ismerős hullám elindítása jutott feladatul, ám azt azért nem lehet mondani, hogy mindenki jó arcot vágott volna ehhez a típusú játékhoz, a hullám éppen csak, hogy körbeért.

Az eseményre szóló jegyárak nem mondhatók túl drágának. A selejtezőre 30 zlotyi (2250 forint) a belépő, a döntőkre pedig szektortól függően 70-80 zlotyt (5200 - 6000 forint) kell fizetni naponta. Ezzel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy a hivatalos jegyek jellemzően hamar (október körül) elfogynak, a helyszínen ezeknek az összegeknek akár a háromszorosát is kifizethetjük, ha jegynappertől akarunk belépőt venni.

Az idei zakopanei esemény azért is volt érdekes, mert ez volt az utolsó síugró verseny a hamarosan kezdődő dél-koreai téli olimpia előtt.

Még nincs hozzászólás - Legyél te az első!
Ezt olvastad már?
×

A címlapról ajánljuk


Feliratkozom a hírlevélre!

 

NÉPSZERŰ
FRISS


Öngondoskodás 2020

Befektetés, vagyon, megtakarítás

Portfolio Private Health Forum 2020

A koronavírus és a magánegészségügy

Budapest Economic Forum 2020

A magyar gazdasági csúcstalálkozó