A Covid hívta életre, de mára kiderült, abszolút zsákutca: befellegzett ezeknek a nyaralásoknak

Az utazás régóta nem csak kikapcsolódást, hanem társadalmi státuszt, fogyasztást jelent, és nem utolsó sorban a gazdaságot is pörgeti. Itthon a klasszikus többnapos nyaralás mellett egyre népszerűbbek az egynapos kiruccanások – autóval, vonattal, busszal, vagy akár repülővel.

A KSH adatai szerint 2024-ben a magyarok 37 millió egynapos belföldi turisztikai utazáson vettek részt, és 287 milliárd forintot költöttek – ez 17%-os utazásszám-növekedést és 33%-os költésnövekedést jelent 2023-hoz képest.

A Volántourist például 16–23 ezer forintért kínál egynapos utakat Bécsbe, Brnóba vagy a Plitvicei tavakhoz. A célpontok jellemzően könnyen megközelíthetők, és népszerűek a kulturális látnivalóik, valamint természeti adottságaik miatt. Az ilyen szervezett utak nemcsak a szállással kapcsolatos költségeket spórolják meg, de sokszor programokat és idegenvezetést is tartalmaznak, így vonzó alternatívát jelentenek a spontán utazásokkal szemben.

A nemzetközi turizmusnak is az egyik leggyorsabban terjedő formájává vált az utóbbi években az egynapos utazás, azaz a day trip. A pandémia utáni visszafogott utazási kedv, az inflációs környezet, valamint a természetközeli és alacsony kockázatú kikapcsolódás iránti igény mind hozzájárult ahhoz, hogy egyre többen döntenek úgy: reggel útnak indulnak, este pedig hazatérnek. Ez a forma főként a nagyvárosok környékén élők körében népszerű, de a jól szervezett közlekedéssel rendelkező országokban,mint például Japán, Franciaország vagy az Egyesült Királyság, országos méretű jelenséggé vált.

A day trip-ek motivációi sokfélék: van, aki egy kiállításért, van, aki egy termálfürdőért vagy gasztrofesztiválért utazik el pár órára, de a természetjárás és a családi kirándulások is gyakori cél. Az utazók között megtalálhatók a fiatal, spontán döntő városlakók, a gyerekes családok, valamint azok az idősebbek is, akik nem szeretnek máshol éjszakázni. A forma különösen vonzó az alacsonyabb költségvetéssel rendelkező utazók számára is, hiszen így megspórolható a szállás ára.

Csalóka a kép

Bár a day trip látszólag fenntarthatóbb, hiszen nincs szükség szállodai infrastruktúrára, a valóság árnyaltabb. Az, hogy mivel indulnak útnak, tömegközlekedéssel vagy autóval, nagyon nem mindegy. Ha valaki egy napra elutazik, az önmagában nem okoz extrém környezeti terhelést, amennyiben tömegközlekedést használ. Viszont az, hogy ma már sokan ezt is autóval teszik meg, az egy súlyos probléma. Az autózás az egyik leginkább környezetszennyező módja az utazásnak. A tömeges autóhasználat fő oka az, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – az autótulajdonosok messze nem fizetik meg mindazokat a költségeket, amelyeket a gépkocsijuk használatával okoznak.

A repülés még az autózásnál is jelentősebb környezeti terheléssel jár. Az egynapos „reggel indulunk, este visszajövünk Milánóból” típusú repülőutak teljesen feleslegesek. Ezt az teszi lehetővé, hogy a repülés is jelentős –nagyrészt közvetett – állami támogatásban részesül. A repülőterek építése és üzemeltetése sok esetben közpénzből történik, a repüléshez kapcsolódó infrastruktúra (pl. közúti csatlakozások, vasúti beruházások) szintén közfinanszírozásból valósul meg, és a repülés után nem kell áfát fizetni. Ezen felül a légi közlekedés okozta környezeti károk költségeit sem fizetik meg az utasok. Ha mindezeket a költségeket megfizetnék, akkor csak a leggazdagabbak engedhetnék meg maguknak az egynapos repülőutakat.”

 - mondta el a Pénzcentrumnak Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke. Arra a felvetésre, miszerint a turizmus gazdaságélénkítő szerepe vitathatatlan, fontos bevételi forrása egy országnak, azt válaszolta,

ez rövid távon részben igaz, de az autózás és a repülés épp a turizmus létfeltételeit teszi tönkre. Ha az utazás nem fedezi a valós költségeit, akkor túlkereslet alakul ki, ami torzítja a piacot, és előbb-utóbb összeomláshoz vezet. Ez látszik már most is: extrém időjárás, túlterhelt infrastruktúra, szennyezés. A gazdaságélénkítésre hivatkozás azért sem állja meg a helyét, mert ha ugyanazt az állami támogatást például oktatásra vagy egészségügyre fordítanánk, hosszabb távon sokkal stabilabb gazdasági előnyöket hozna.

Úgy látja, az olcsó repülés korszaka véget ér - ez teljesen nyilvánvaló. Nem lehet fenntartani már sokáig a modellt, amelyben olcsó fapados repülőjáratok ösztönzik az utazást, miközben a klímaválság mélyül. Ha a például az aszály visszaveti a mezőgazdasági termelést, és emiatt felszöknek az élelmiszerárak, akkor az emberek inkább enni fognak, nem utazni. A repülés nem alapvető szükséglet. A földi közlekedés Európában kiváló — el lehet jutni Milánóba, Münchenbe vonattal is — sokan mégsem teszik, mert a légi közlekedés árát mesterségesen alacsonyan tartják.

Egy nap alatt meg sem érkezünk

Nem csak a fajlagos környezeti hatásokat érdemes nézni, hanem azt is, mit kapunk cserébe élményként. Az utazás rendkívül értékes része lehet az életünknek, ha valóban elmélyülten tudunk benne részt venni. Egyetlen nap erre egyszerűen nem elég. Nem is érkezünk meg rendesen, különösen, ha országhatáron túli útról van szó, pláne rövid repülésről. Környezetileg káros, és közben nem hozza meg azt a pluszt, amire valóban szükség volna: például más kultúrák, tájak felfedezésének élményét – ezt már Pribéli Levente, a Greenpeace biodiverzitás kampányfelelőse tette hozzá, majd kiemelte, a repülés fel- és leszállási szakaszai kiemelten üzemanyagigényesek. Egynapos repülős utakból több is belefér az időbe, viszonylag olcsók, és illenek a felgyorsult életvitelhez. Ráadásul ez a gyors tempó azt is jelenti, hogy több ilyen utat vállalunk egy évben. Mindegyik külön-külön is környezetileg terhelő — de összességében a hatásuk nagyon súlyos.

Szerinte megoldás lenne, ha egy bizonyos kilométer alatt nem volna szabad repülőjáratot üzemeltetni, különösen turisztikai célból. Egy Budapest–Bécs út például nem indokolja a repülést. Egy ilyen döntést persze társadalmi egyeztetésnek kell megelőznie, és kutatások alapján kellene meghatározni, hol húzzuk meg a határt. De az a helyzet, amiben vagyunk — történelmi aszály, halálos hőhullámok — már most megköveteli, hogy újragondoljuk az utazási szokásainkat. A mostani válsághelyzet még nem a legrosszabb, de ahogy élünk ehelyett: ha viszont továbbra is így élünk, tovább rontjuk a helyzetet.

A biodiverzitás szakértője egy másik problámára is felhívta a figyelmet a sok utazás kapcsán: óriási probléma az inváziós fajok terjedésére:

A személyes utazások és nemzetközi áruszállítás révén olyan fajokat is behurcolhatunk, amelyek komoly problémát okoznak — például tűzhangyát, amely már Olaszországban is megjelent. A repülés rövid idő alatt viszi messzire az élőlényeket, így könnyen elérhetik más országok élővilágát is. Ez is érv amellett, hogy mértékkel utazzunk.

Meglátása szerint az egynapos utazás lehet környezetileg elfogadható, ha közeli célpontot választunk. Fedezzük fel a saját régiónkat, a vidéket, a város más részeit. A külföldi egynapos turisztikai célú utak viszont nagyon ritkán indokolhatók.

Intézményi szinten kell beavatkozni. Az egyéni döntések fontosak, de ha a repülés olcsó opció marad, akkor nem lehet elvárni, hogy mindenki önként lemondjon róla. Az árképzésben a környezeti költségeknek is ott kellene lenniük, hogy ne legyen versenyképes az, ami hosszú távon kárt okoz.

Turizmus helyett látogatógazdaság

A klasszikus turizmus ideje lejárt – vázolja a lehetséges új irányokat Kovács Balázs, nemzetközi turisztikai szakértő, a Fenntartható Turizmus Világtanács (GSTC) tagja, az EU Klímavédelmi Kezdeményezésének ausztriai és magyarországi nagykövete, helyette ma már sok helyen a látogatógazdaságot emlegetik, ami egy olyan új szemlélet, amely nem kategorizálja a látogatókat az utazás célja vagy időtartama szerint, hanem azt nézi, ki van épp a városban — és mit lehet kihozni az adott jelenlétből. Ausztriában, elsősorban Bécsben, egyre több turisztikai menedzsment szervezet alkalmazza ezt az elvet.

Mint elmondta, a látogatógazdaság fogalma magában foglalja az egynapos látogatókat, a hosszabb ideje ott tartózkodókat, a külföldi egyetemistákat, vagy akár azt is, aki a város egyik kerületéből átlátogat egy másikba. Ez is turizmus. És ha így nézzük, a látogatás nem feltétlenül jelent negatív ökológiai vagy gazdasági hatást. Sőt, vannak kifejezetten pozitív irányzatok: például „maradj itthon, legyél turista a saját városodban” kezdeményezések. Pop-up létesítmények, helyi frissítő pontok, titkos tippek — ezek mind ösztönzik, hogy helyben maradjunk, kisebb ökológiai lábnyommal, de gazdagabb élményekkel. Fontos megérteni:

az utazás nem alapjog, hanem privilégium, és ha már utazunk, annak kell, hogy legyen értelme. Az, hogy fapadossal kiugrunk egy délutáni teára Londonba, a mai világban már erkölcsileg is kérdéses. A klímacélok fényében az utazásban is el kell jönnie annak az időnek, amikor körültekintőbben döntünk. Egyesek már most szégyellik, hogy repülőre ülnek — nem az utazást, hanem csak az eredményt posztolják. De ha már megyünk, akkor készüljünk fel, maradjunk hosszabban, és adjunk vissza valamit annak a helynek, ahol járunk.

Mint kifejtette, ez a látogatógazdaság filozófiájának lényege: ne csak azt nézzük, mit kapunk a desztinációtól, hanem azt is, mit adhatunk neki mi látogatóként.

Erre egyre több városban láthatunk erre jó példát, Koppenhágában például a „green kayak” program keretében a látogatók városnézés közben gyűjtenek szemetet a vízből — így a túra ingyenessé válik. Más helyeken pontokat kapnak, ha segítenek helyieknek bevásárolni, és ezeket beválthatják például múzeumbelépőre.

 - tett hozzá. Ez természetesen nem oldja meg teljesen a turizmus fenntarthatóságának problémáját, hiszen minden utazás fogyasztással jár, de csökkentheti a terhelést, ha a látogatás társadalmilag, gazdaságilag vagy ökológiailag is hasznos tevékenységgel jár együtt.

Ennek szellemiségét tükrözik például a bécsi közösségi kezdeményezések, mint az idősek által működtetett kávézók. A magányos, kisnyugdíjasok itt saját receptjeik alapján sütnek-főznek, míg egy startup biztosítja a háttérrendszert. Az élmény mindenkinek érték: a vendég gyerekkori ízeket kap, az idősek pedig értelmet, jövedelmet, társaságot.

Ez a szemlélet az egynapos turizmusra is alkalmazható. Ha valaki Budáról Pestre, vagy Pestről Budára látogat, az is lehet értékes, ha közben elmélyül, helyi terméket vásárol, szolgáltatást vesz igénybe, vagy segít a közösségnek.

Kovács Balázs szerint, a jövő turizmusa tehát nem a gyors, felületes fogyasztásról fog szólni, hanem az elmélyült találkozásokról. Olyan turisztikai termékekről, amelyek emberi kapcsolatokon, helyi értékeken és pozitív társadalmi hatáson alapulnak.