Pénzcentrum

Aggódik az ország tanára: így biztos nem fognak leérettségizni a magyar diákok

2020.04.08. 05:30

Lassan egy hónapja zajlik a digitális oktatás a magyar általános- és középiskolákban: az átállás ugyan nem volt zökkenőmentes, de mostanra a legtöbben belerázódtak a rendkívüli helyzetbe. Balatoni József szerint a vészhelyzetben újra kellett gondolni az egész struktúrát, és a számonkérések célja is teljesen más, mint normális esetben. A médiában Jocó bácsiként ismertté vált pedagógus a Pénzcentrumnak arról is beszélt, hogy mindenkit megvisel a bizonytalanság, főképpen az érettségizőket: hiszen egyelőre nem tudni, hogy miként tartják meg a vizsgát. Balatoni szerint a digitális érettségire még biztosan nem áll készen a magyar oktatási rendszer - a többi alternatíva pedig elég képlékeny. Interjú.


Pénzcentrum: Márciusban pár nap alatt kellett átállni a digitális oktatásra. Ez mennyire okozott nehézséget?

Balatoni József: Bár készültem rá előtte lelkileg, mégis rosszul érintett a hír, hogy bezárnak az iskolák. Úgy érzem, könnyen át tudtam állni, bár szinte az egész hétvégém ráment arra az elején, hogy feltérképezzem, milyen platformokat lehet és érdemes használni a digitális oktatásban. Aztán pedig ezek használatának közös tanulása adott izgalmas és érdekes feladatot: a gyerekekkel, szülőkkel, kollégákkal együtt, közösen kellett megtanulnunk ezek használatát, aztán pedig megtanítani másoknak is.

PC.: Az idősebb, vagy informatika terén nem annyira jártas kollégák mennyire rázódtak bele?

B.J.: Az ismeretségi körömben és a saját kollégáim között is azt tapasztalom, hogy az idősebb kollégák nagyon lelkesen, tele tanulásvággyal és tenni akarással vetették bele magukat az új metodikájú tanításba, tanulásba. Mi fiatalabbak pedig segítettünk nekik megérteni, alkalmazni ezeket a felületeket. Úgy érzem, nálunk a Kontyfában sikeres volt az átállás, a belerázódás.

PC.: Hány programot kell használni? Lehetne egyszerűbben is?

B.J.: Mi igyekeztünk az első nap egy tantestületi értekezleten tisztázni a lehetőségeket, és kiválasztani azt a néhányat, amit mindannyian egységesen használunk. Így nekünk is és a diákoknak is könnyebb kezelni a felületeket. Minden osztályban létrejött azonnal egy Messenger-csoport tanárokkal, ahol lehet infókat megosztani. Emellett a Classroom felületét használjuk tananyag, feladatok feladására, a Zoom-ot, a Discord-ot és a Skype-ot az élő, videós kommunikációra, a Redmentát, Quizletet, és a Kahoot-ot pedig a tesztek írására. A kötelező adminisztrációt pedig továbbra is a központi Kréta rendszerben végezzük. 

Mivel nincs egy felület, ami egyben tudna mindent, így muszáj ennyi félét használni.

Ennek egy részét a diákok már korábban is látták, használták.

PC.: A gyerekeknek mennyire volt nehéz az átállás? Mindenki megértette, hogy ez nem szünet, hanem normál tanítási rend?

B.J.: Azt hamar megértették, hogy ez nem szünet, hanem egy rendkívüli helyzet, sőt, a többség azonnal belevette magát, tanulni akarnak. Ez egy nagyon pozitív tapasztalat. Sokan a többnapos határidővel kiadott feladatokat már azonnal elvégzik, visszaküldik. Ami nehéz nekik, hogy nincs közösségi élet, nincsenek közös mókázások, amik eddig az iskolai közösségi életet jelentették.

Nagyon kevés az a diák, aki még ne mondta volna ki az elmúlt hetekben, hogy iskolába szeretne menni...

PC.: A pedagógusoknak jelent pluszmunkát a "homeoffice" az átlag iskolai menetrendhez képest?

B.J.: Pluszmunkát jelentett az elején a felületek megtanulása, megértése. Azóta pedig rengeteg időt vesz el a készülés: online jegyzetek készítése, videók, oktatási segédanyagok keresése, a beadott feladatok javítása és azokra való visszajelzés, online tesztek szerkesztése, esetleges felüljavítása. És arra is tekintettel kell lennünk, hogy a diákok talán most még jobban igénylik a velünk való beszélgetést, a kommunikációt. Hisz figyelmet kell fordítanunk a mentális egészségük megőrzésére, fenntartására. Nagyon nagy feladat ez mindannyiunk számára.

PC.: Nehéz benne tartani a diákokat az óra menetében így, hogy fizikailag nem egy térben vannak a pedagógussal és egymással?

B.J.: A legnagyobb kihívás a lelkesedés fenntartása a gyerekekben. Olyan feladatokat, módszereket kell kitalálni és variálni, hogy ne váljanak rutinná, unalmassá a mindennapok, a tanulás. A gyerekeket néhány kivétellel könnyű egyben tartani, nagy létszámban vesznek részt az online órákon, aktívan vesznek részt a feladatok megoldásában. Mondjuk teszünk is erről, mert folyamatos a kommunikáció, a határidők jelzése, a diákok figyelmeztetése és a segítése. Nagy munka, de megéri.

PC.: Gondolom a diákok sem lelkesednek az "olvassátok el a könyvben, és jegyzeteljétek ki" típusú feladatokért. Mivel lehet színesíteni?

B.J.: Hát, azért sosem lelkesedtek igazán. Szerintem az online órák tartása mindenképpen színesíti a hétköznapokat, ezt mindenképpen fontos lenne, hogy sokan alkalmazzák. Emellett pedig rengeteg érdekes, izgalmas, tananyagokhoz kapcsolódó videót lehet találni a neten, amik segítik a tanulást, érdekessé tehetik azt. Másrészt pedig a kreatív feladatok kitalálása adhat lehetőséget arra, hogy izgalmas legyen a tanulás. Az osztályommal például oktatóvideókat gyártottunk egymásnak, amik igazán jól sikerültek. Ezt még mi is tanuljuk, mi is próbálkozunk kitalálni, mit és hogyan lehetne még hatékonyabban, még jobban csinálni. Izgalmas folyamat, az biztos.

PC.: A számonkérések hogy néznek ki? Lehet ellenőrizni például, hogy a gyerek nem puskázik, vagy nem apuka oldja meg a matekdolgozatot?

B.J.: Az online tesztprogramokon be lehet állítani időkorlátot, meg lehet adni válaszadási időket. Másrészt pedig a rendszer variálja a feladatokat, a válaszok megjelenési sorrendjét, így ha valaki jól megoldja, és esetleg elküldi másnak a megoldást, azzal egyáltalán nem segít. Hisz lehet, hogy ami nála D volt helyes válaszként megadva, másnál az A lesz...

Azt azonban fontosnak tartom tisztázni, hogy szinte lehetetlen olyan számonkéréseket tartani, mint korábban. És most nem is ez a cél.

Sokkal inkább igyekszem olyan teszteket alkotni, amelyek megoldásával a diáknak újra végig kell böngésznie a jegyzetét, átnéznie a tananyagot, ezáltal mélyülhet a tudás. És most ez a cél, hogy maradandó tudást adjunk így is számukra.

PC.: Szerinted a digitális oktatás képes száz százalékban helyettesíteni a hagyományost? Ugyanolyan tudást ad a diákoknak?

B.J. Nem, nem képes helyettesíteni. Hisz a pedagógia egyik alapeleme a személyes jelenlét, a közösség most kiesett a rendszerből, és ez nehezíti a helyzetet. Hogy ad-e ugyanolyan tudást? Ez nehéz kérdés. Mi megpróbálunk hasonló tudást adni teljesen új formában, de itt hatalmas feladat hárul a gyerekekre, az önálló tanulásra. Ez igazán majd akkor derül ki, ha végre újra mehetünk iskolába.

PC.: Van arról információ, hogy meddig kell így tanítani? Ti meddig bírnátok így?

B.J.: Pontos információt senki sem tud mondani, hisz egy világjárvány terjedése kiszámíthatatlan. Minden csak spekuláció, találgatás. Ha reálisan nézzük, akkor szerintem ezt a tanévet már így fogjuk sajnos befejezni. Hogy meddig bírjuk? Ameddig kell. Mert most más a prioritás, az emberi életek védelme a legfontosabb. Azért nagyon rossz lenne a következő tanévet is így kezdeni, az már tényleg megviselne mindenkit.

PC.: "Mindent megteszünk, hogy májusban le tudjanak érettségizni a diákok" - mondta korábban Maruzsa Zoltán, illetve a héten egy parlamenti képviselő is erről posztolt. Van már valami konkrét terv erre? Esetleg digitális érettségi lesz?

B.J.: Ez az álláspont továbbra is fent áll. Sajnos még mindig annyi a biztos, hogy a járványügyi helyzet meghatározza azt, milyen módon, hogyan fog zajlani az érettségi. Hisz nem tudjuk, mi lesz három hét múlva, mit mutatnak a számok, a statisztikák.

Annyi szerintem biztos, hogy a magyar oktatási rendszer egyáltalán nem áll készen egy digitális érettségi megtartására.

Ahhoz megfelelő struktúra, alapos előkészítés kellene, ehhez pedig kevés most az idő, és a feltételek sem adottak. Tényleg, bármi lehet az érettségivel. Úgy készülünk, hogy időben és rendben menni fog, de ez bármelyik pillanatban megváltozhat, ez pedig nyomasztó bizonytalanságot okoz.

PC.: A végzősöket zavarja ez a bizonytalanság?

B.J.: Szerintem mindenkit zavar, mindenkit nyomaszt. Akkor is, ha nem mondjuk ki, ha nem beszélünk róla. Sajnos ez egy ilyen vészterhes időszak, aminek még nem látjuk a végét. Most minden bizonytalan...

A fontos, hogy türelemmel, odafigyeléssel és megértéssel forduljunk egymáshoz, mert csak így tudjuk jól átvészelni.

Címlapkép: Portfolio/Mónus Márton


URL: https://www.penzcentrum.hu/karrier/aggodik-az-orszag-tanara-igy-biztos-nem-fognak-leerettsegizni-a-magyar-diakok.1092320.html