Pénzcentrum

Vajon miért nem dolgozik így senki? Ezért hajtják ki a belüket a magyar melósok

2019.06.24. 16:40

Alig van Magyarországon valaki, aki részmunkaidőben dolgozna. Bezzeg Hollandiában például a munkavállalók majdnem fele ilyen munkarendben dolgozik. De Ausztriában és Németországban is a munkavállalók majdnem negyede így végzi a munkáját. Nemek között is óriásiak a különbségek Európa szerte, főleg a nők dolgoznak ugyanis így. 


2018-ban az EU-ban a 20-64 éves munkavállalók 19 százaléka dolgozott részmunkaidős állásban - derült ki az Eurostat friss jelentéséből. Összehasonlításképp 2005-ben ez az arány még csak 17 százalék volt, ám azóta a növekedés stabilnak mondható. 

Az Európai Unióban egyébként Hollandiában a legmagasabb a részmunkaidőben dolgozók aránya, olyannyira, hogy 2018-ban a már említett korosztályban foglalkoztatottak majdnem fele, 47 százaléknyian dolgoztak részmunkaidősként. Az éllovast egyébként Ausztria és Németország követi, jócskán lemaradva 28, illetve 27 százalékos aránnyal. 

{{EMBED:infogram_7e477956-d5ea-4d0c-8ffa-b34d47bf0088}}

Ahogy az a statisztikáról is leolvasható, az éllovas országtól a lista végén szereplők nagyon durván el vannak maradva. Így például Magyarország majdhogynem sereghajtó, nálunk (4,2%) kevesebben csak Bulgáriában (1,8%) dolgoznak részmunkaidősként. Jól látszik tehát, mekkora a foglalkoztatási kultúrák közötti különbség, hiszen míg Európa nyugati felén nem ritka az, hogy az összes foglalkoztatott akár negyed is részmunkaidősként dolgozik, addig például keleten, így Magyarországon, Szlovákiában vagy akár Horvátországban is, szinte senki nem dolgozik ilyen bejelentéssel. 

Az óriási különbségeknek több oka is lehet. Az éllovas Hollandiában például a nők szülés után viszonylag hamar visszamennek dolgozni, ám legtöbbször valamilyen részmunkaidős foglalkoztatást vállalnak vagy korábbi munkahelyük így foglalkoztatja ókat, kevesebb órában. Ez a tendencia valószínűleg mást nyugati országban is meghatározó eleme lehet annak, hogy a részmunkaidősök aránya meglepően (összehasonlításban) nagy.

Emellett magyarázat lehet még a jelenségre az egyes országokban (főleg nyugati, északi) jelenlévő hr szellemiség, amit leginkább work-life balance-ként lehetne leírni. Ez azt jelenti, hogy a munkaügyek és az azon kívüli tevékenységek megfelelően szét vannak osztva, egyik nem "lopja el" a másik elől az egyént. Elképzelhető, hogy valahol a kiugró részmunkaidős foglalkoztatási arányok egyik magyarázata, hogy ilyen munkakörben az emberek nagyobb többsége tud kényelmes életet biztosítani magának, kellően jó fizetéssel. 

Nemek harca

A fentebb említettek után nem nagy meglepetés, hogy az EU-ban a 20-64 éves foglalkoztatottak között jócskán felülreprezentáltak a nők. Mindez számokban azt jelenti, hogy míg 2018-ban az unióban átlagosan a nők 31 százaléka dolgozott részmunkaidős állásban, addig a férfiaknál ez az arány csupán 8 százalékos volt. Ez óriási, 23 százalékpontos eltérés. 

A fent említett szülés utáni részmunkaidős foglalkoztatási okot támasztja alá az is, hogy a legnagyobb különbségek férfi és nő között, már ami a részmunkaidős foglalkoztatási arányokat illeti, az előbbi lista éllovasainál, azaz Hollandiában, Ausztriában és Németországban volt a legnagyobb. Hollandiában 51 százalékpontos volt a különbség a nők javára, Ausztriában 38, Németországban pedig 37.

{{EMBED:infogram_21b97acb-0ac2-4b34-87fe-708c247400bc}}

Hazánkban 2018-ban a férfiak 2,5 százaléka volt részmunkaidőben foglalkoztatva, miközben a nők 6,2 százaléka így dolgozott. A különbség tehát 3,7 százalék volt nálunk a nők javára. 


URL: https://www.penzcentrum.hu/karrier/vajon-miert-nem-dolgozik-igy-senki-ezert-hajtjak-ki-a-beluket-a-magyar-melosok.1079735.html