Pénzcentrum

Ez nagyon fog fájni: sok ezer magyar munkahely szűnhet meg pár éven belül

2019.04.11. 05:45

Hatalmas probléma előtt álla a hazai kisvállalati szektor. Több ezer jól működő vállalat szűnhet meg pusztán azért, mert a tulajdonosok, vállalatvezetők nem tudják megoldani az utódlás kérdését. A magyar kkv szektor hatékonysága nemzetközi összehasonlításban gyengének tekinthető, ha pedig a jól működő kisvállalatok eltűnnek, az nemzetgazdaságilag is hatalmas baj lehet. Nem is beszélve arról a sok ezer munkavállalóról, akiket a veszélyeztetett kisvállalatok foglalkoztatnak. Többek között erről, és a probléma lehetséges megoldásairól beszélgettünk Kisgergely Kornéllal, az MFB Csoporthoz tartozó Hiventures Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. vezérigazgatójával.


A magyar kisvállalkozások nagy része vegetál, a tulajdonos meg van elégedve azzal, hogy őt és családját eltartja a cég. Nem törekednek exportra, nem fejlesztenek, gyakran saját piaci pozíciójukat sem ismerik. Milyen hatása van ennek makroszinten?

Azért azt látjuk, hogy az elmúlt évek gazdasági növekedéséből a kkv-szektor is kivette a részét, talán átlag feletti volt a fejlődés a gazdaság többi részéhez képest. Tehát a vegetálás egy kicsit talán túlságosan pesszimista képet festene róluk. De az biztos, hogy még nagyon el vannak maradva termelékenységben a nagyvállalatokhoz képest. Ha azt nézzük, hogy egy munkás egy nagyvállalatnál mekkora értéket tud megtermelni, illetve egy kkv-nál, a különbség hármas szorzó a nagyvállalat javára. A méretgazdaságosság miatt bizonyos keretek között normális, hogy egy nagyobb cég hatékonyabb és termelékenyebb, de ilyen nagy különbség egészségtelen, nemzetközi összehasonlításban ez túlságosan magas. Úgyhogy a kkv-szektor termelékenysége a kulcsa annak, hogy Magyarország sikeresen felzárkózzon az európai átlaghoz. A foglalkoztatásban pedig a kkv-szektor súlya óriási, kétmillióan dolgoznak itt, úgyhogy ha a termelékenységet növelni lehetne, az a GDP-ben is látványos hatást érne el. Ha szűkíteni lehetne ezt a háromszoros különbséget, az éveken át tartós GDP-hozzájárulást jelenthetne. Úgyhogy tartalékok vannak a kkv-szektorban.

Ezek szerint ez makrogazdaságilag is egy nagy probléma. A döntéshozóknak milyen lehetőségeik vannak, hogy a szegmenst fejlődésre ösztönözzék?

Úgy gondolom, hogy nem az a helyes szemlélet, hogy minden kkv-t megpróbálunk egy kicsit fejlesztgetni, hanem olyan környezetet kell biztosítani, ahol a piaci verseny érvényesül, és azoknak a kkv-knak, akik jobbak, legyen lehetőségük terjeszkedni, a piacon konszolidációt végrehajtani. Az fogja felvinni az átlagot, hogy a jobbak átveszik az erőforrásokat a kevésbé jóktól. Ez lehet olyan formában is, hogy piaci konszolidáció valósul meg, és felvásárolják a kevésbé hatékonyan működő cégeket, de lehet akár generációváltás hatására is hatékonyságjavulást elérni, ha új menedzsment veszi át az irányítást. Ennek a feltételrendszerét biztosítani kell, hogy minél olajozottabban tudjon működni, ez megoldhatja a problémát.

A Hiventures elindított egy generációváltási tőkeprogramot. Ez egy viszonylag új kezdeményezés, hiszen eddig jellemzően a startupokat célozta a tőkebefektetés. Mik az első tapasztalatok erről?

Idén kezdtünk el ezzel a programmal foglalkozni, a jelentkezés már zajlik. Ez egy éles és működő rendszer, már vannak folyamatban ügyek. Lezárt tranzakciónk még nincs, de egy ilyet letárgyalni viszonylag sok idő, hiszen több szereplő is részt vesz benne. Egyrészt van az eladó, a felvásárló, illetve mi, mint tőkepartner, és általában benne van egy banki finanszírozás is. Mire minden összeáll, az jó néhány hónap kemény munkája. De úgy látjuk, hogy van érdeklődés. A történetnek az egyik oldala régóta adott, hiszen azok az alapítók, akik a 60-as éveik vége felé járnak, vagy annál is idősebbek, jellemzően a visszavonuláson gondolkodnak, de nem látják, hogy ki az, akinek át tudják adni a stafétabotot. Az elsődleges jelöltek a családon belül az örökösök lennének, de ők nem minden esetben szeretnék azt a munkát folytatni, amit a szüleik csináltak. Ha egy ilyen szituáció áll fenn, akkor nincs más megoldás, mint a cég értékesítése. Erre egyre többen ráeszméltek ebből a társaságból, de a nagyobb feladat, hogy megtalálják a vevőt. Sokszor ez ütközik nehézségekbe. Emiatt jöttünk ki ezzel a termékkel, ami a potenciális vevőket könnyebb helyzetbe hozza, hogy kevesebb önerővel is meg tudjanak vásárolni jól működő cégeket.

Feltételezem, hogy nem csak a finanszírozáshoz nyújtanak segítséget.

Nem, a tőkefinanszírozás mellett az ismeretterjesztő kampányunk is fontos, hogy erre a lehetőségre minél több embernek felhívjuk a figyelmét, hiszen egyrészt ott vannak azok, akik értékesíteni szeretnék az évtizedek óta jól működő vállalkozásukat, másrészt vannak vagyonos emberek, akár vállalatvezetői tapasztalattal is, akik a jelenlegi hozamkörnyezetben azt nézik, hogy hová tudják tenni a pénzüket, ami a nullánál többet fial. Ezt a két felet kell összehozni, és akiknél ott a megtakarítás, vagyon és vállalatvezetői tapasztalat, azoknak kell bemutatni a lehetőséget, ami most a piacon van. Azáltal, hogy jelentős mennyiségben vannak potenciálisan eladó vállalatok, miközben kicsi a kereslet, azt jelenti, hogy olcsón meg lehet szerezni ezeket a cégeket, amit az olcsó banki finanszírozás, illetve a mi programunk is elősegít. Ez olyan lehetőséget jelent ennek a társadalmi csoportnak, ami nem gyakran adódik, egy emberöltőben talán egyszer, hogy viszonylag mérsékelt önerővel cégtulajdonossá tud valaki válni. Ezt a lehetőséget szeretnénk ismertetni minél szélesebb körben, és ezeket az értékesítési tranzakciókat úgy lebonyolítani, hogy olyan kezekbe kerüljenek ezek a cégek, akik még hatékonyabban tudják működtetni.

Mik az első tapasztalatok, milyen hátterűek a jelentkezők? Leginkább azok, akiknek már van vállalatvezetői tapasztalata, vagy inkább a tőkéjüknek helyet kereső, vállalatvezetési tapasztalattal nem rendelkező befektetők, akik szívesen kipróbálnák magukat a menedzsmentben?

A cél elsődlegesen az lenne, hogy magánszemélyek jelentkezzenek, akik most is egy adott cégnél dolgoznak, csak nem tulajdonosként, hanem menedzserként. Ilyen jelentkezők is vannak, de cégvezetői tapasztalattal rendelkezők is pályáznak. Olyanokat is láttunk, akik multinacionális cégnél töltöttek be vezetői szerepkört, és szeretnének saját vállalkozást tulajdonolni. Egyesek hasonló kkv-nál dolgoznak, ismerik az eladósorba került céget és annak a lehetőségeit.. A finanszírozás az, ami eddig akadálya lehetett ennek.

Mennyire számít tömeges jelenségnek a kiöregedés? Milyen arányban mondható el a kkv-król az utódlási probléma?

Különböző becslések vannak erre. A kkv-szektor körülbelül fele családi tulajdonban van, és ennek a fele, tehát az egész szektor negyede érintett a generációváltás problémájában. Az esetek többségében nem megoldott a családon belüli átadás. Ez azt jelenti, hogy több ezer kkv van most abban a helyzetben, hogy bizonytalan a jövője. Ha nem történik meg az átvétel az örökösök részéről, és nem is kerül eladásra a cég, akkor előbb-utóbb a jelenlegi vezető egészségügyi okokból egyik napról a másikra kénytelen lesz abbahagyni a cég vezetését. Ilyen válságszituációban már nem lehet értékesíteni a céget. Egy értékesítésre fel kell készíteni a céget, és ilyen fázisban már nagyon csekély a cég túlélésének a valószínűsége. Ezt a kockázatot kellene elkerülni, hogy ez tömegesen bekövetkezzen.

Tehát fennáll a veszélye, hogy több ezer kkv gyakorlatilag eltűnik a magyar gazdaságból, és ezek a munkahelyek is megszűnnek?

Igen.

Ez egy mostani trend, vagy ez korábban is jelen volt?

Most van ebben egy hullám, mert a most élő kkv-k jelentős része a 90-es években alakult. Akik akkor voltak 30-asok, 40-esek, amikor ezeket a cégeket megalapították, most érik el a nyugdíjkorhatárt, vagy már felette vannak. Ez a generációs hullám most van, ennek oka pedig a rendszerváltás. Úgyhogy ez nem egyenletes dolog, hogy minden évben nagyjából azonos mennyiségű cég kerül eladásra, hanem ez most egy hullámban jelentkezik.

Akkor ez most a szektor robbanásszuerű átalakulását is jelentheti egyben. Ha nem sikerül eladni ezeket a cégeket, akkor ezek a vállalatok megszűnnek, és nem is fognak újraalakulni. Ez egyfajta tisztulási mechanizmusnak is felfogható eszerint?

A rossz hír az, hogy ezek nem rosszul teljesítő cégek. Ez nem azt jelenti, hogy az alulteljesítő cégek tűnnek el egy kreatív pusztítás során, és tisztulási folyamat történik a gazdaságban. Ezek általában jól működő cégek, hiszen, ha a 90-es években alapították, és máig működnek, akkor elég sok mindenen mentek keresztül, jó néhány válságon.

Ezek jó része - ami érdekes lehet potenciálisan felvásárlás szempontjából - folyamatosan stabil nyereséget termelő vállalkozás, tehát itt komoly értékek pusztulhatnak el azzal, ha a generációváltás nem történik meg.

Ugyanakkor, ha egy fiatalabb tulajdonosi csapat kezébe kerül az irányítás, akik világlátottabbak, mint azok, akik a 90-es években alapították ezeket a cégeket, akkor van lehetőség a fejlődésre is. Az alapítók jellemzően nem beszélnek nyelveket, a digitalizációban nem járnak élen, aki 5-10 éve a visszavonulását fontolgatja, nyilván nem rakott olyan pluszt a cégbe az elmúlt években, amitől a hatékonysága növekedhetett volna. Tehát van lehetőség a cégek továbbfejlesztésében, ezért a kockázat kétirányú. Van egy lefelé mutató kockázat, miszerint ezek a cégek eltűnnek, vagy egy felfelé mutató, amelynek értelmében egy új, motiváltabb tulajdonoscsapat kezében, a mostaninál hatékonyabb formában fognak továbbműködni.

Hogyan tudják megszólítani a potenciális vevőket? Milyen módszerekkel próbálják őket felkeresni?

Egyrészt nagy hangsúlyt helyezünk a marketingre, szeretnénk ezt a lehetőséget minél több emberrel megismertetni, másrészt olyan stratégiai partnereket keresünk, akik elérik ezeket a szereplőket, elsősorban bankokban és felvásárlásra szakosodott tanácsadó cégben látunk erre lehetőséget. Az elmúlt hetekben, amikor ezt a programot meghirdettük, a bankokkal is elkezdtünk egy aktív együttműködést, közös gondolkodást. A bankszektor általában nyitott erre az irányra. Különösen szoros együttműködést sikerült kialakítani a Budapest Bankkal, amely banki oldalról is nagy lehetőséget lát ezeknek a kivásárlásoknak a finanszírozásában. Ők elég erősek a kkv-szegmensben, személyesen is ismerik azokat a kkv-kat, ahol a generációváltás már aktuális. Egyrészről az eladó fél az, aki a legjobban meg tudja találni a potenciális vevőket, azokat, akik ismerik a céget és megvan a kellő tapasztalatuk. Másfelől azok a cégek is kezdeményezhetnek, amelyek hivatásból azzal foglalkoznak, hogy összehozzák az eladó cégeket a felvásárlókkal. A tanácsadói oldalon is vannak együttműködéseink, az M27Absolvo például egy olyan partner, akiről azt gondoljuk, hogy sok ilyen ügylet véghezvitelében segíthet minket. Nagy tapasztalattal rendelkeznek ebben a szakmában: tudják hogyan lehet egy ilyen ügyletet lezárni, valamint megtalálni és összehozni a vevőket és az eladókat.

Ha egy KKV-nak sikerül csatlakoznia a programhoz, mire számíthat ezután? Pontosan hogy kell eélképzelni a generációváltási tőkeprogramot? A finanszírozás milyen arányokban valósul meg? Itt is vásárolnak tulajdonrészt?

Mi tőkebefektetők vagyunk, a programunkkal a piacon most is létező banki vállalatfelvásárlási hiteleknek egy komplementer termékét hoztuk létre. Egy leegyszerűsített példával élve például, ha azt látjuk, hogy van egy eladó cég mondjuk egymilliárd forintért, és van egy felvásárló csapat, amelyiknek 100 millió forintja van, a bank ekkora önerőre nem fog 900 millió forint hitelt adni. Mi beszállunk a felvásárló csapat mellé tulajdonostársnak, kiegészítjük mondjuk 300 millióval az ő 100 milliójukat, és akkor van egy 400 milliós tőkefinanszírozás az ügylet mögött, amire a bank már szívesen ad 600 millió forint hitelt. Nagyjából ezek az arányok. A bankot ezután jellemzően 5-6 év alatt visszafizeti a felvásárló csapat, azután pedig a mi tulajdonunkat egy fix hozamelvárás mellett ki tudják vásárolni. Ez lehet úgy, hogy a banki hitel törlesztése után elkezdődik egy visszavásárlás ütemezetten, vagy egy újabb banki hitelből refinanszírozzák a mi finanszírozásunkat, és egy lépésben kivásárolnak minket.

Ez a példában szereplő 100 milliós önerő tipikusnak tekinthető egy tranzakció során?

Attól függ, hogy milyen értékű cég vásárlásáról van szó. A bankok a felvásárolandó cég értékének a 30 százalékát elvárják önerőnek. Ehhez képest tudunk könnyíteni, hogy ennek átvesszük a kétharmadát, de valamennyi önerőt elengedhetetlennek tartunk. A mi kockázatainkat sem akarjuk irreális irányba elvinni.

A kockázatitőke-befektetőkről él egy olyan általános elképzelés, hogy nem is a pénzükre van szükségük a vállalkozásoknak, hanem a szakértelmükre. Ez miben nyilvánul meg, milyen segítséget tudnak nekik nyújtani?

Ez inkább a startupfinanszírozásra vonatkozik. Ez a kettő eléggé különböző szakma, különböző ügyfélkör. Ha azt látjuk, hogy valaki már egy piacon működő, pozitív cash-flow-val rendelkező céget akar megvenni, ott egy senior menedzsmentet várunk, aki komoly saját vagyonnal is be tud szállni a tranzakcióba. Itt kevésbé van szükségük arra, hogy tőlünk különösebb segítséget kapjanak a finanszírozáson kívül. Egy startup esetében viszont egy kezdő vállalkozásról beszélünk, ahol nem minden esetben van vállalkozói háttere az alapítóknak. Ott az életszakaszok szerint megvannak azok a kezdeti nehézségek, amikben segíteni tudunk.

A startupoknál fontos az, hogy a menedzsment csapattal legalább havi szintű találkozások történjenek és átbeszéljük a dolgokat. Egy újonnan alapított cégnek segítünk elmagyarázni, hogyan kell adminisztratív oldalról működtetni egy vállalatot, hiszen akinek még nem volt cége, annak fogalma sincs, hogy mi az áfabevallás, és a különböző céges adókkal kapcsolatban is szüksége van támogatásra.

De az üzleti elindulás szempontjából is vannak akadályok, amelyeket előre látunk az eddigi tapasztalatunk által. Ezekből következtetéseket tudunk levonni, és számukra értékes, stratégiai tanácsokkal tudjuk ellátni a cégeket. Kapcsolati hálónkon keresztül be tudjuk mutatni potenciális vásárlóknak a cégeket, amikor már abban a fázisban vannak, hogy van értelme elmenni egy nagyvállalathoz. Valamint a startupok esetében folyamatos külső forrásbevonási szükséglet van, hiszen intenzív növekedési ütemet kell fenntartaniuk, belső visszaforgatott nyereségből vagy árbevételből pedig nem elégséges ennek a finanszírozása. Egy sikeres startup mindig újabb tőkeköröket von be, egyre nagyobb tőkét, egyre nagyobb befektetőktől. És amikor elérkezik arra a szintre egy magyar startup, hogy nemzetközi szinten több országban is sikeresen megtörtént a piacra lépés, akkor már a nemzetközi tőkebefektetőknél is van keresnivalójuk. Nekünk van egy ismeretségi hálónk, azokkal a befektetőkkel, akik potenciálisan érdeklődhetnek ilyen startupok iránt, és segítünk nekik abban, hogy összekötjük őket. Elmondjuk, hogyan közelítsék meg egymást, mik azok az eredmények, amik után egyáltalán érdemes velük beszélgetni. Ezáltal a nemzetközi tőkebevonást is tudjuk segíteni. Ebben is voltak az elmúlt hónapokban pozitív fejlemények, több, tőlünk befektetést kapott startup kapott következő, jóval nagyobb kört más befektetőktől. Az utóbbi hónapokban zártunk egy tőkekört, ahol egy amerikai befektető szállt be egy komolyabb összeggel a startupunkba. Már kezdenek eljutni a befektetéseink abba a fázisba, hogy a nemzetközi befektetők figyelmét is felkeltik.

A startupoknál általában nagyobb a növekedési potenciál és ezáltal a megtérülési ráta is, mint a kkv-knál. Önök állami forrásokat osztanak ki. Van emögött egyfajta makrogazdasági küldetéstudat, hogy most kivételesen a kkv-knak is elindul egy tőkebefektetési program. Tehát van egy olyan cél, hogy meg kell őket menteni, vagy ez is csak tisztán befektetés jellegű?

A startupokon nagyot lehet keresni, de veszíteni is. Az amerikai piacon, ahol ennek a legnagyobb hagyományai vannak, és több évtizedes tapasztalat, ott azt lehet látni, hogy azok a startupok, amelyekbe már egy kockázati tőkebefektető beszállt, azok is 50 százalékban sikertelenek lesznek. Miután alig vannak tárgyi eszközei egy ilyen startupnak, a megtérülés egy felszámolási eljárásban gyakorlatilag 0. Ha 50 százalékos valószínűséggel minden befektetett pénz elúszik, a maradék 50 százalékon kell megkeresni ezt a veszteséget, plusz azt a hozamot, amit a befektetők elvárnak és az alapkezelő költségeit is. Az amerikai befektetők olyan cégeket keresnek, ahol azt látják, hogy a befektetett pénzük 5-10-szeresét fogják tudni visszakapni, ha sikerül megvalósítani a startup terveit. Ezért cserébe, akiknek nem sikerül, ott kénytelenek ezeket a veszteségeket leírni. Magyarországon kevés olyan tőkebefektető van, aki el tudja mondani magáról azt, hogy sikeresen le tudott zárni egy alapot úgy, hogy összességében az alap befektetői ebből pozitívan jöttek ki. Ez egyáltalán nem könnyű biznisz, itt is van egy elég erős állami küldetéstudat, hiszen a startupok a vállalati szektor leginnovatívabb részét képezik. Az ő fejlesztésük, ennek a környezetnek a felépítésén túl, a befektetéseken realizált hozam felett, nagyságrendekkel fontosabb gazdasági haszonnal kecsegtet, ezért az állam fel tudja vállalni, hogy ezt a szegmenst támogassa.

A kkv-szektorban viszont a bedőlési arányok távolról sem ilyen rosszak. Olyan cégek finanszírozásáról beszélünk, amelyeket a 90-es években alapítottak, túlélték az 1998-as orosz válságot, a 2008-as világválságot, mínusz 6 százalékos gazdasági növekedést Magyarországon, ezért ezek eléggé válságálló vállalkozások. Már most is nyereségesek.

Ha az új tulajdonosok tartják azt a teljesítményt, amit a cég eddig nyújtott, akkor is biztosítva van a megtérülésünk. Tehát itt a kockázatok jóval alacsonyabbak, cserébe viszont ezeken a befektetéseken soha nem fogunk annyit keresni, mint a legjobb startupjainkon. Mert van egy-két olyan startupunk, amiből már nemzetközi sikersztori lesz. Így is kiszálltunk egyes befektetéseinkből úgy, hogy egy év alatt gyakorlatilag megdupláztuk a befektetésünket. Voltak ilyenek kisebb méretben, remélhetőleg több ilyen lesz a nagyobb befektetéseink esetében is. De a kkv-szegmens finanszírozása teljesen más kockázat/hozam dimenziót jelent. Lényegesen alacsonyabb kockázatok mellett a megtérülés is csekélyebb.

Ez a program a generációváltás előtt álló kkv-knak nyújt finanszírozási lehetőséget. Milyen opciói vannak egy kkv-nak, ha van egy ötlete, amiben bár vna növekedési potenciál, de mégsem akkor, hogy az nemzetközi szinten is eladható lenne?

Ha innovatív és startup, akkor rengeteg lehetősége van. Ha nem innovatív és nem startup, akkor egyrészt vannak pályázatok, akár vissza nem térítendő támogatások is, amelyek a vállalkozásalapítást segítik, vagy a kezdeti lépésekben átsegíthetik a vállalkozókat. Így idővel eljuthatnak arra a szintre, hogy bankihitel-képesek legyenek, és ebből tudják finanszírozni a beruházási vagy forgóeszköz-finanszírozási igényeiket. Ezek a lehetőségek vannak az elején. Mindig az eleje a legnehezebb a vállalkozásalapításnak.

Ön hogy látja a magyar kkv-szektort? Mennyire tudatosak pénzügyileg, mennyire keresik aktívan a forrásszerzési lehetőségeket - vagy egyszerűen csak kihasználják a rendelkezésre álló forrásokat, EU-s és állami pályázatokat? Mennyire versenyképes nemzetközi összehasonlításban?

Azt látjuk, hogy komoly lemaradások vannak. A magyar nagyvállalatok termelékenysége majdnem azonos a világ bármely országában működő nagyvállalatokéval, a lemaradásunk nagy része a kkv-szegmensben található. A fejlődni akarás vagy a nyelvtudás hiánya, a digitalizációban való lemaradás a legfontosabb szempontok, amelyek általánosságban jellemzőek. Viszont vannak olyanok, akik képzettek, agilisak, és ők képesek betölteni azt az űrt vagy átvenni a szerepet azoktól, akik kevésbé aktívak.

A magyar gazdaságban tömegével vannak olyan vállalatok, amelyek árbevétele nem haladja meg az 50 millió forintot - számukra a program nem elérhető. Ha ők nem oldják meg az utódlás problémáját, akkor ezek el fognak tűnni?

Vannak olyan méretű cégek, ahol a tevékenység nem olyan komplex, hogy ha azok meg is szűnnének, akkor komoly értékek vesznének kárba. Azt is látni kell, hogy egy ilyen tranzakciónak vannak költségei: aki megvásárolja a céget, az előtte átvilágítja, a banknak és nekünk is el kell végezni a feladatunkat, hogy lássuk, mit veszünk meg. Egy 50 milliós árbevételű céget kb. 50 millió forintért lehet eladni, ha a tranzakciós költségek több milliót kitesznek, akkor nem nagyon éri meg az egész. Valahol itt kezdődik az a vállalkozásméret, ahol már van értelme cégeket vásárolni. Az igazán mikrovállalkozások könnyen újraépíthetők.

Makroszinten ennek milyen jelentősége van egy kevésbé fejlett régióban, ahol sok embert foglalkoztatnak ezek a kisvállalkozások?

Ezekben a régiókban is vannak jól működő kkv-k, nem feltétlenül gondolom, hogy szoros összefüggés van egy régió fejlettsége és aközött, hogy mekkora árbevétellel rendelkezik egy-egy cég.

Jellemző az a kisvállalatokra, hogy hagyományos források helyett kockázati-tőkebefektetőkhöz fordulnak? Mit tapasztaltak eddig?

A generációváltó tőkeprogram bevezetéséig mi kifejezetten csak startupokkal foglalkoztunk. Az olyan üzleti modelleket, amelyekben nem volt meg az innováció, és nem volt meg benne a nagy nemzetközi fejlődés lehetősége, vissza kellett utasítanunk. Kifejezetten az innovatív startupokra fókuszáltunk. Nem is volt jellemző a megkeresés a kkv-szektorból. Az, aki már megüti a méretet, hogy banki hitelt tudjon felvenni, az utóbbi években már nagyon kedvező feltételekkel tud ehhez hozzájutni, illetve egyéb támogatások is vannak, amelyek olcsóbbak, mint egy tőkebefektetés.

Ha már ilyen sokat beszélünk a startupokról, mi a véleménye a magyar startupok versenyképességéről? A kkv-k esetén az imént mondta, hogy jelentős a nemzetközi hátrányunk. A startupjaink mennyire vannak lemaradva a nyugati startupokhoz képest?

Sok minden történt az elmúlt években a hazai startupközösségben . Sokan gondolkoznak ilyen vállalkozás alapításában - többen el is jutnak oda, hogy bele is vágnak. Mi azért vagyunk jó helyzetben, mert a küldetésünk az, hogy már a kezdetek kezdetén finanszírozást és támogatást nyújtsunk ezeknek a startup vállalkozásoknak, tehát látjuk, hogy egy gondolatcsírából hogyan nő ki egy cég. Az elmúlt két évben több alkalommal is sikerült már végigkövetni, hogy a semmiből dinamikusan fejlődő vállalkozások nőttek ki, részben a mi segítségünkkel. Ötletekből, vállalkozó szellemből nem mondom, hogy nem lehetne több. Viszont aki eljut a vállalkozásalapításhoz, és ki tud találni egy potenciálisan piacképes innovációt, azoknak általában a termékek piacra vitelében van fejlődési potenciálja.

Nagyon félrevezető, hogy amikor a nem szakmai sajtóban bemutatnak egy startupot, általában egy ötletet mutatnak be, de igazából nem ez a startup, ez annak csak egy nagyon kis szelete. Hiszen, ha valakinek van egy találmánya, az még nem garantálja, hogy abból piaci siker is lesz.

Az, hogy abból legyen egy nemzetközileg is elismert és működő vállalat, még rengeteg munkát és másfajta szaktudást is igényel. Céget kell alapítani, felvenni munkavállalókat, ahogy nő a cég, egyre több a vállalatirányításával kapcsolatos teendő. Meg kell találni azokat az értékesítési csatornákat, amelyeken keresztül a terméket el lehet juttatni a vásárlókhoz. Ez egy olyan komplex dolog, aminek maga a találmány nem egy elhanyagolható része, de csak egy kicsi része. Sok esetben azt látjuk, hogy mérnökök alapítanak egy céget, és csak odáig terjed a gondolkodásuk, hogy kifejlesztik a terméket. De arról, hogy utána mi lesz, kevésbé vannak határozott elképzeléseik. Próbáljuk ezeket a csapatokat már a kezdeteknél abba az irányba terelni, hogy vegyenek be maguk közé olyan embert is, aki ilyen kompetenciákkal bír, és már most kezdjenek el gondolkozni azon, hogy ha a termék kész lesz, hogyan fog megvalósulni a piacra vitele. Nagyon sok ötlet ebben a fázisban vérzik el. Mi azt látjuk, hogy kreativitásban, szakmai tudásban kiválóak a magyar mérnökök, de az üzleti érzék és az üzleti tudás tekintetében komoly lemaradásban vagyunk Amerikához, de még Európa nyugati feléhez képest is.

Ha régiós szinten nézzük, ott is tapasztalható lemaradás?

Ha a globális képből indulunk ki, Amerika az első számú innovációs központ, ahol a legtöbb startup születik, itt van a legtöbb pénz a startupok finanszírozására is. Meglepő módon a második Kína, aki nagyon erősen jön fel, gyorsan nő ott a startupvilág. Van egy erős állami támogatottsága is ennek. Egész Európa le van maradva már Kínához képest is, Európán belül a mi régiónk pedig szintén nagy lemaradásban van. Az egész európai startupvilágnak csak kis része van Közép-Kelet-Európában, viszont ebben a régióban Magyarország egyáltalán nem áll rosszul: a startupok számára rendelkezésre álló finanszírozásban a legjobbak közé tartozunk. Kialakult egy olyan környezet, ami szaktudással és pénzzel tudja segíteni az új startupokat. A régióban, Észtországban sikerült egy viszonylag kis országban kiépíteni egy erős startupkultúrát, ezáltal több olyan világcég is gyorsan kinőtte magát, amelyik garázscégként kezdett. Ez egy viszonylag speciális ország, hozzájuk képest lemaradásban vagyunk, de ez azt is mutatja, hogy lemaradással induló országnak is sikerülhet hasonlót elérni, ők még nálunk is sokkal rosszabb helyzetben voltak a rendszerváltás után, hiszen szovjet tagköztársaság voltak. Ehhez képest sikerült felkerülniük a világ digitalizációs térképére és az élvonalba kerülniük.


URL: https://www.penzcentrum.hu/vallalkozas/ez-nagyon-fog-fajni-sok-ezer-magyar-munkahely-szunhet-meg-par-even-belul.1076775.html