Rémesen kontrollmániás a legtöbb magyar főnök: itt a nagy home office kutatás

A járványhelyzet miatt  hirtelen elrendelt home office sokunk életét változtatta meg egyik pillanatról a másikra. És amilyen váratlanul jött, olyan hirtelen véget is ért. Immár az a legnagyobb kérdés, hagy-e valami változást maga után, vagy eltűnik, mintha sosem lett volna?

Kíváncsiak voltunk a magyar munkavállalók tapasztalataira, véleményére, ezért nagy szabású kutatásba kezdtünk május 19-én: A home office jövője. A kérdőívet 24 nap alatt 3630-an töltötték ki, férfiak és nők nagyjából azonos arányban: 57,1 százalék férfi, és 42,9 százalékban nő.

A kitöltőkre vonatkozó adatok kapcsán kíváncsiak voltunk még arra, hogy az illető hány éves. Összesen öt korcsoportot határoztunk meg. Legnagyobb arányban, 44, 6 százalékban 41 és 55 év közöttiek töltötték ki, 25 és 40 éves kor között volt a válaszadók 33,7 százaléka. Az egészen fiatalokat, a 25 éven aluliakat úgy tűnik, nem érdekelte annyira a home office jövője, a válaszadóknak mindössze 1 százaléka került ki ebből a korcsoportból, míg a legidősebben a 64 év felettiek, a kitöltők 5,7 százalékát képviselték.

Fontos volt még számunkra a beosztás, hogy ki  hol tart épp a pályáján, illetve milyen szinten van a döntéshozásban, milyen széleskörű a rálátása cége, munkahelye belső működésére. Ami a beosztást illeti nagy arányban, 70 százalékban senoir beosztottak válaszoltak, de voltak szép számmal középvezetők is: az ő arányuk közel 22 százalékos, a kitöltők közül pedig 8,2 százaléknyian felsővezetőként jelölték meg a pozíciójukat. Pályakezdők és juniorok szerényebb számban nyilatkoztak meg. Közel kétharmaduk (62,6) magyar, 37,2 százalékuk pedig nemzetközi cégnél dolgozott, legtöbben, harmaduk 200-1000 főt foglalkoztató vállalatnál.

Mit hoz a jövő: a teljes kép

Az első kérdés általánosságban arra vonatkozik, mit gondolnak a magyar munkavállalók, megváltozik a munka világa a kényszer home office után, vagy marad minden a régiben?

Ahogy látszik, a válaszadók többsége. 56,48 százaléka úgy gondolja, már soha többé nem fogunk visszatérni oda, ahonnan március közepén elindultunk, ezentúl sokkal több időt töltünk home office-ban, sőt a férfiak még ennél is nagyobb arányban (59,51%) hiszek valamilyen fokú változásban. Ha kor szerinti megoszlást nézzük, gyönyörűen kirajzolódik, hogy minél idősebb valaki, annál inkább gondolja, hogy ezentúl elterjedtebb lesz az otthoni munkavégzés: látszik, hogy egyre hosszabb a fekete csík, ahogy haladunk lefelé az idősebb korosztály válaszai felé. 25 év alatt 50 százalék, 64 év felett már 60 százalék hisz a változásban.

De ennél is érdekesebb, hogy mit gondolnak a vezetők! Míg a pályakezdők kevésbé (44,64%), addig a felsővezetők 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy komoly változások küszöbén vagyunk, és sokkal többet leszünk home office-ban ezentúl.

Home office-t mindenkinek!

Még április legvégén a német munkaügyi és szociális minisztériumot vezetője arról beszélt egy interjúban, hogy a koronavírus-járvány elmúltával megtartanák a munkavállalók otthoni munkavégzéshez, vagyis home office-hoz való jogát, amit törvénybe is foglalnának. Ennek kapcsán kérdeztük a magyarokat, mit szólnának, ha hazánban is bevezetnék ezt az intézkedést.

Az összes válaszadó nagy többsége, 82, 53 százaléka értene egyet a felvetéssel, a hölgyek pedig még ennél is nagyobb arányban 86,89 százalékban. Kor szerinti differenciálódás nem volt ennél a kérdésnél, nagyjából minden korosztály a 80 százalékos arányt hozta, ám ennél a kérdésnél amúgy is sokkal izgalmasabb, hogy mit mondanak a beosztott státuszúak, és mit a vezetők. Legnagyobb arányban a senior beosztottak támogatják ennek a jognak törvényi rögzítését (86,36%), legkevésbé pedig a felsővezetők: 68, 54 százalékban.

Ez már csak azért is érdekes, mert valamivel nagyobb arányban válaszolták azt, hogy többet fogunk otthonról dolgozni, ám azt már nem mindegyikük szeretné, ha ez munkavállalói jogként rögzítve is legyen.

Nagytestvér figyel

Persze mindennek, így az otthoni munkavégzéshez való jognak is ára van. A harmadik kérdés arra vonatkozik, vajon a válaszadók elfgadnák-e, hogy adott esetben figyelné őket a munkaadó, például akár még egy kamerát is felszerelne a munkaállomása közelébe.

Ebben az esetben háromféle választási lehetőséget adtunk meg (négyet a 'nem tudom'-mal együtt), ebből kettő megengedő, egy pedig elutasító. A válaszadók közel 74 százaléka belemenne, ám jelentős része csak azzal a feltétellel, hogy az eszköz nem sért személyiségi jogokat. Ám a férfiak sokkal nagyobb arányban utasítanák el ezt a lehetőséget (28,67%), ahogy az egészen fiatalok is. Minél idősebb valaki, annál inkább elfogadna egy ilyen opciót. Ha beosztás szerint vizsgáljuk a válaszokat, az derül ki, hogy a feltétel nélküli elfogadás leginkább a pályakezdők és a felsővezetők esetében a legnagyobb arányú, bár magasnak a 12 százalék körüli arányt nem lehet nevezni. Legeliutasítóbbaknak a juniorok bizonyultak.

Ez az én asztalom!

A home office-nak, pláne a rendszeres home office-nak azonban ára van. Gondoljunk csak bele, ha a munkavállalóknak csak egy bizonyos százaléka jár be dolgozni egy adott napon, akkor lényegében sokkal kisebb iroda is elég. Ebben az esetben azonban le kell mondanunk bizonyos dolgokról, például egy saját asztalról.

Rugalmas nemzet lévén, válaszadóink 50,12 százalékának ez semmiféle gondot nem okozna, de itt a korosztályokat érdemes leginkább összevetni. Legnagyobb arányban a 25-40 évesek mondták, hogy számukra ez a helyzet rendben van (55,18%)(érdekes, hogy nem a 25 év alattiak), a 64 év felettieknek azonban mindössze 37 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ez számára nem jelent problémát, 52,15 százalékuk pedig ragaszkodik a saját asztalához. Beosztás szerint pedig a felsővezetők voltak azok, akik számára ez a legkevésbé okozna gondot.

Több otthonlét, kevesebb jog

A munkavédelmi törvény szerint a távmunkavégzés csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból előzetesen megfelelőnek minősített munkahelyen folytatható - csak ilyen esetekben igényelhet a munkavállaló kártérítést munkahelyi baleset címén. 

A távmunka, home office azonban történhez kávézóból, parkból, vagy bármely közterületről akár, így értelemszerűen a munkáltató nem tud minden egyes helyszínt bevizsgálni előre. Viszont ez esetben bizonyos korábbi jogok (kártérítés baleset esetén) a jövőben már nem lesznek érvénysíthetőek. Az ötödik kérdésben arra voltunk kíváncsiak, vajon hajlandóan lennének-e a válaszadók lemondani ezekről, ha cserébe onnan dolgozhatnának, ahonnan kedvük tartja. 

52,68 százalék mondta azt, hogy minden további nélkül lemondana bizonyos jogairól, a férfiak esetében ez az arány még magasabb, 55,33 százalék. Ami a korosztály szerinti megoszlást illet, elmondható, hogy a fiatalabban sokkal megengedőbben ebben a kérdésben: 25 év alatt 63 százalék, 64 év felett viszont már csak 43 százalék adná fel bizonyos jogait a home office-ért cserébe. Ugyanígy nyilatkoztak egészen nagy arányban (60%) a felsővezetők is.

Munka vs. magánélet

A járványhelyzet alatt az egyik legnagyobb probléma az otthoni munkavégzéssel az volt, hogy sokaknál összecsúszott a munka és a magánélet, és pillanatok alatt elveszett az oly nehezen megtalált egyensúly. Talán elsőre furcsának tűnhet, de érdemes lenne a jövőben esetleg olyan pontokat is beleírni egy munkaszerződésbe, mely valamiféleképpen segít újra megtalálni az egyensúlyt még akkor is, ha nagyrészt otthonról dolgozunk majd. 

Erre a kérdésre a válaszadók egészen magas, 73,94 százaléka válaszolta azt, hogy feltétlenül szükség lenne rá, ezen belül is a nők 74,34 százaléka.

A 25 év alattiak esetében volt még kiemelkedően magas az igenek aránya (78,57%), 25 és 40 között pedig a legalacsonyabb (70,42%). Hasonló arány jött ki a közép- (75,63%), és felsővezetők (70,43%) esetében is. 

Mostantól nincs visszaút

A jelenlegi szabályok szerint a távmunka csak megállapodáson alapulhat, és biztosítani kell a tipikus munkaviszonyhoz való visszatérés lehetőségét (átjárhatósági szabály). Arra voltunk kíváncsiak, vajon a magyarok hajlandók lennének-e ez utóbbiról lemondani (ha nem kifejezetten olyan jellegű szerződést kötöttetek), azaz elfogadni, hogy mostantól a jövőben csak és kizárólag otthonról dolgozhatnak?

A válaszadók valamivel több mint felének ez semmifajta gondot nem okozna, kisebb arányban vannak azok, akik így nem tudják elképzelni az életüket. Úgy tűnik, inkább a férfiak azok, akik el tudnák fogadni az örökös otthonlétet. Ennél a kérdésnél nagyon izgalmas, hogy egyes korosztályok miképp válaszolták meg a kérdést. Ha megnézzük kor szerinti eloszlásnál a fekete sávot, azt látjuk, hogy egyre rövidebb, ahogy haladunk az idősebbek felé. Azaz a válaszokból az derül ki, minél idősebb valaki, annál kevésbé tudja elképzelni, hogy kizárólag otthonról dolgozzon.

Ami a munkahelyi beosztást illeti, leginkább a junioroknak és a senoiroknak passzolna ez a fajta munka.

Az otthonlét költségei

Az otthoni munkavégzéssel bizonyos tételek esetében lehet ugyan spórolni (benzin, bérlet, munkaruha), ugyanakkor extra költségek is keletkezhetnek a munkavállalóknál (rezsi, internet, kávé.. stb.). Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon a magyar munkavállalók mit gondolnak, meg kell nekik téríteni ezeket a tételeket?

A válaszadók 15,64 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ezek elhanyagolható tételek,30,46 százalékuk mondta, hogy ki kellene fizetni nekik a jövőben, 53,27 százalék köszöni, de ő inkább azt szeretné, ha magasabb bért kapna, nem pedig egyesével kéne benyújtania a számláit.

Ebben a kérdésben a férfiaknak valamivel nagyobb hányada mondta azt, hogy ez nem tétel (18,46%), és talán nem meglepő módon a felsővezetők gondolják még viszonylag nagyobb arányban (25,91%) azt, hogy ezek elhanyagolható összegek.

Nem egységes szabályok

A home office kiváltság, hiszen nem minden munkakörben dolgozó esetében van erre lehetőség. És itt most nem csak a fizikai, vagy kifejezetten helyhez között munkakörökre gondolunk, de előfordulhat egy csupa irodistából álló cég esetében is, hogy speciális programok, eszközök, vagy éppen a munkakör, vagy egy bizalmatlan vezető miatt nem opció a home office. Elképzelhető egy munkahely, ahol más-más szabályok lesznek érvényesek a dolgozókra? 

A válaszadók jelentős része, 83,76 százalékuk szerint ez biztosan így lesz, talán már így is van, a 25 évnél fiatalabbak esetében ez az arány 88,1 százalék. Szintén érdekes ennél a kérdésnél, mit mondanak a vezetők: a felsővezetők 91,69 százaléka biztos benne, hogy így lesz.

Feszültség

De vajon egy ilyen felállás, amelyben valaki okkal, vagy ok nélkül nem választhatja az otthoni munkavégzést (vagy nem olyan gyakran), okozhat-e feszültséget a kollégák között? 

Nem született nagy meglepetés, a válaszadók háromnegyede, 75,69 százaléka biztos benne, hogy lehet ebből konfliktus, a nők ennél is nagyobb arányban nyilatkoztak így (78,62%).

A 25 év alatti válaszadók hisznek leginkább abban, hogy ez nem szül bonyodalmakat, míg a 41-55 év közöttiek a legborúlátóbbak ebben a kérdésben, pont ahogy a közép- és felsővezetők.

Csapatszellem

Nem csak a kreatív, alkotó munkát végzők körében, de bármilyen munkahelyi közösségben fontos a kohézió, hiszen az együtt dolgozók bíznak egymásban, ismerik egymást, sokkal gyorsabb, gördülékenyebb, eredményesebb lesz a közös munka - ez az ami a legtöbb embernek hiányzott az utóbbi két-három hónapban. De mi lesz akkor, ha a jövőben sokkal többet fogunk otthonról dolgozni, elvész a csapatszellem? Kell-e pótolni a kiesett szociális érintkezéseket formális vagy informális összejöveteleken, és ha igen, milyen gyakran?

Három igenlő választási lehetőséget adtunk meg (heti, kétheti, havi rendszerességgel), de dönthetett úgy is a válaszadó, hogy ilyen jellegű eseményekre semmi szükség nincsen.

A válaszadók többsége úgy nyilatkozott (37,07%), hogy havonta egy alkalom lenne az ideális,15 százalékuk szerint pedig erre nincs szükség. Ami a férfiakat illeti, ők valamivel gyakrabban látnák a kollégáikat heti rendszerességgel, mint a nők.

Ahogy Stegervald Krisztián generációkutató is elmondta egy nemrég vele készült interjúban, az igazi nagy vesztesei ennek az időszaknak a boomerek, azaz az idősebb generációk voltak, ők azok ugyanis, akik a legjobban megsínylették a kényszerű otthonlétet, a munkahelyi kapcsolatok hiányát. Ez látszik is a válaszokból: a 25 év alattiak mindössze 711 százaléka látná a kollégáit heti rendszerességgel, addig a 64 év felettieknél ez az arány 21,5 százalék.

Magányra ítélve

Amennyiben az adott pozíciót elláthatnád kizárólag home office-ból is, mennyire zavarna téged, ha soha nem találkoznál kollégáiddal, főnökeiddel? - szól az utolsó előtti kérdést. 

Ötös skálán a válaszadók legnagyobb része a hármast jelölte meg, azaz, hogy zavarná is, meg nem is. A férfiak valamivel nagyobb arányban bírnák a teljes elszigetelődést, ahogy a 25-40 évesek is - sokan közülük feltehetően családban élnek, még legfeljebb iskolás korú gyermeket nevelnek.

Az 5-ös gombot (azaz, hogy nagyon zavarna egy ilyen felállás) legnagyobb arányban a 64 év felettiek nyomták meg, valamint a pályakezdők - érthető okokból. 

Akiket még nehezen barátkoznának meg egy ilyen helyzettel, azok a felsővezetők, 50 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy inkább vagy nagyon zavarná ez a helyzet. A junior beosztottak azonban úgy tűnik, jól viselnék..

Mi zavart?

Az utolsó, levezető kérdés arról szólt, hogy kit mi zavart leginkább az otthon töltött kényszerű helyzetben? Itt viszonyleg sok választási lehetőséget adtunk meg, hiszen talán ez még szubjektívebb kérdés, mint a többi.

Ennek ellenére elsöprő győzelmet arattak a narancssárgák, azaz a legtöbben 25 százalék azt mondta leginkább az információ hiánya/lassú áramlása okozta a gondot számáre ez idő alatt. Legnagyobb arányban a nők, a pályakezdők és a 64 év felettiek panaszkodtak erre.

Persze emellett rengeteg voks jött az idegesítő, kontrollmániás főnökökre is.