Ebbe az iskolába járatja gyerekeit a budai elit: 10-szeres a túljelentkezés, tandíj nincs

2019. május 15. 05:41

"Ha ma elmegyek egy 15 éves érettségi találkozóra, ott az egykori tanítványaim jó része olyan szakmában dolgozik vagy olyan foglalkozást végez, amiről fogalmam sincs, hogy mit jelent, egyszerűen nem tudom, hogy mit csinálnak. De azért mi készítjük föl őket ezekre a dolgokra" - mondta el a Pénzcentrumnak adott interjújában Porogi András, a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója, aki többek között beszélt a mai, magyar oktatás legnagyobb dilemmáiról; a digitalizáció és a tudásátadás nehézségeiről; valamint arról is, miként lehet az ország legsikeresebb középiskolái között egy állami fenntartású iskola.

Pénzcentrum: Nemrég zárult le a középiskolai felvételi, hányan kezdik meg ősszel a tanévet a Toldy Ferenc Gimnáziumban?

Porogi András: 60 helyet hirdettünk meg idén, ami két párhuzamos osztályt jelent. Persze, ha azonos pontszámokkal rendelkező diákokat is felveszünk, akkor az osztályonkénti létszám felmehet harminc fölé is.

És mekkora volt a túljelentkezés?

Összesen 610-en jelentkeztek hozzánk idén. Ez a 10-szeres túljelentkezés átlagosnak mondható, évek óta ez a helyzet.

Hány belépési pont van a Toldyban?

Kicsi iskola vagyunk, ezért kizárólag a hatosztályos struktúrában működünk, tehát nincs négyosztályos képzésünk.

Ekkora gyerektömegből nehéz lehet a választás, milyen felvételi eljárással tudják szelektálni a legjobbakat?

A felvételi rendszer három részből áll. Az egyik az ötödik év végi bizonyítvány, ez azt hivatott mérni, hogy valaki mennyire képes megfelelni egy adott követelménynek. Persze ez csalóka is lehet, mert kitűnő és kitűnő között óriási különbségek lehetnek. Alapvetően azonban igazságosnak látom, hogy a jelentkező diákok végső értékelésébe beleszámít ez is.

Emellett természetesen ott van a felvételi leghangsúlyosabb része, a központi írásbeli vizsga. Ez törvényi előírás is, hogy az összes szerzett pontszám több mint 50 százaléka innen kell, hogy jöjjön. Ez valamifajta tudást, képességeket, kompetenciákat hivatott mérni. És a végén van szóbeli is, ami egyrészt beszélgetésből áll, másrészt a gyerekek egy választott tantárgyból kapnak kérdéseket, tulajdonképpen tételeket, amiket előre meghirdetünk. Ez a rész azt méri, hogy egy adott témakört, tananyagot, hogyan tudott valaki elsajátítani. Azt gondoljuk, ez a három dolog három oldalról világítja meg a tanulók tudását.

És ez elég?

Sokszor nem, mert a végén mindenre pontokat kell adnunk, és így is elő szokott fordulni, hogy azonos pontszámot kap 8-10 tanuló. Tehát még ez sem igazán elég, mert így sem tudunk mindig különbséget tenni a tanulók között. De alapvetően azt mondhatom, hogy a mérési rendszerünk összességében megfelel a célnak. Az egy más kérdés, hogy a 12 éveseknél egy olyan vizsga, amit sokuk és főként a szüleik sorsdöntő vizsgaként élnek meg, nem biztos, hogy jó.

Nem is annyira azzal van tehát a probléma, hogy milyen is ez a vizsga, hanem egyáltalán, hogy van.

Mennyire lehet egy ilyen sorsdöntő vizsgára felkészíteni ennyire fiatal gyerekeket?

Azokban az általános iskolákban, ahol jó munka folyik, ahol sokoldalú kompetenciafejlesztést végeznek, általában jól. De az általános iskoláknak természetesen nem az ilyen típusú vizsgákra való felkészítés az elsődleges feladata, nem is lehet ezt tőlük számon kérni, és tulajdonképpen ellenérdekeltek is ebben valamelyest. Ugyanakkor van ennek egy piaca, vannak olyan vállalkozások, amelyek felvételi előkészítéssel foglalkoznak.

Mindemellett azért azt is látni kell a középiskolai felvételinél, hogy bár vannak jó és kevésbé jó iskolák, nem minden gyereknek jó minden iskola. Anonim felmérések szerint például a Toldyban tanuló diákok 90 százaléka alapvetően szeret ide járni. De azért mindig van néhány százalék, aki nem szeret, számukra valószínűleg nem olyan jó ez az iskola, és lehet, hogy máshol jobban éreznék magukat. Hogy ez miért van? Ki tudja, lehet a követelmények, lehet a közösség miatt.

Annyi azonban bizonyos, hogy nincs olyan iskola, amelyik mindenkinek jó. Vannak diákok, akiknek a poroszosabb módszerek vállnak be, vannak akik szabadabb környezetben tudnak igazán kibontakozni. Mi igykszünk a kettő között találni valami finom egyensúlyt.

Sőt, azt sem szabad elfelejteni, hogy nem minden 11-12 éves gyerek érett rá, hogy gimnáziumba kerüljön, ők lehet hogy később fognak erre megérni. Az sem biztos, hogy feltétlenül mindenkinek ide kell kerülnie, aki ide szeretne.

Aki bejut, milyen osztályba mehet? 

Két általános osztályunk van, az első szakosodás csak annyit jelent, hogy milyen idegen nyelvet tanulnak elsőként a diákok. Nálunk ez háromnegyed arányban angol és egynegyed arányban német, illetve egy csoport már hetediktől tanul emelt szintű matematikát. 

Honnan érkeznek a diákok az iskolába?

Jellemzően Budáról, az első, második, tizenkettedik kerületből és a budai agglomerációból. A Duna másik oldaláról már nem nagyon szoktak jönni. 

Kell tandíjat fizetni a Toldyban?

Nem, ez egy állami fenntartású iskola. Már csak a jogszabályok miatt sem kérhetünk pénzt semmiért a diákoktól. 

Mennyire érződik a diákokon, szülőkön, hogy presztízs ebbe az intézménybe járni?

Nyilván érződik, de itt én nem is a presztízs oldalát emelném ki, hanem hogy a szülők számára nagyon fontos szempont, hogy a gyermekük milyen környezetbe jár, és hogy ott milyen inspirációkat kap, milyen hatások érik. És most nem is arról beszélek, hogy mi miként tanítunk, hanem pusztán csak arról, hogy például kik a gyerek osztálytársai, az osztályban milyen légkör alakul ki. A szülőknek pedig mindez azért kiemelten fontos, mert azt akarják, hogy a Toldyba járó gyerekük motivált legyen, jól tanuljon, jó eredményeket érjen el és nem utolsó sorban biztonságos környezetben töltse a mindennapjait.

Mennyire stresszeli az ide járó diákokat az "elitiskolai" lét, teljesítményelvárás?

Az elitiskola megnevezést én nem szeretem. Mondjuk azt, hogy mérhető eredményekben a Toldy eredményes iskola, de van egy csomó olyan dolog, ami meg nem mérhető - pedig hasonlóan fontos -- , és lehet, hogy ott vannak nálunk jobbak. De persze, van, aki stresszel és úgy tud eredményeket elérni,  és van, aki ugyanazokkal a követelményekkel szembesülve egyáltalán nem szorong. Ez egyénenként borzasztóan változó. Biztos vannak olyanok, akik szorongva élik meg az itteni létet, de a többség szerencsére nem ilyen, és ha valakinél mégis ezt tapasztaljuk, igyekszünk ezt csillapítani, dolgozunk azon, hogy ne legyen így. 

Hogyan élik meg az intézmény ethoszával való első találkozást az újonnan érkezők?

Ide szinte csak kitűnő vagy nagyon jó bizonyítványú gyerekek tudnak bekerülni. És az első kis trauma akkor éri őket, amikor rájönnek, hogy nem ők a legjobbak az újdonsült osztályukban. Mert bár régen ők voltak, itt hirtelen olyan közegbe kerülnek, ahol van 30 olyan képességű diák, mint ők, és ezt nehéz nekik lelkileg megemészteni. A tanulók többsége aztán hamar túlteszi magát ezen, a jó közösség is segít feloldani ezeket a feszültségeket, de akad olyan is, akinek ez végig nem sikerül. 

Bárhogy is, az itteni diákok évről-évre komoly eredményeket érnek el kompetenciateszteken és az érettségin is. Ez utóbbi időszaka most éppen aktuális is. Mennyien végeznek idén?

Két párhuzamos osztályunk végez évente, összesen 60-70 tanuló, de érettségizni többen érettségiznek, mert az alacsonyabb évfolyamokból is sokan tesznek előrehozott vizsgákat. Tízedikben jellemzően informatikából, tizenegyedikben pedig idegen nyelvből. 

Az érettségizők hány százaléka rendelkezik nyelvvizsgával?

Általában az érettségizők mindegyike rendelkezik nyelvvizsgával, 10-12 tanulónak már felsőfokúja is van, és vannak olyanok is szép számmal, akik már több nyelvből is sikeresen levizsgáztak.

Ilyen eredményekhez hány idegen nyelvóra kell?

Az első idegen nyelvet hetediktől kezdve tanulják a diákok heti négy órában, és nagyjából 11.-re el szoktak oda jutni, hogy egy középfokú nyelvvizsga meglegyen. A 2. idegen nyelv szabadon választható, ezt 9. évfolyamtól tanulhatják a diákok, akik az angol, német, francia és olasz közül választhatnak. A második nyelvet általában 4-5 órában tanulják hetente, de aki szeretne a 2. választott nyelvből érettségizni vagy nyelvvizsgázni, 12.-ben heti hat órányi idegen nyelvi órára is beülhet. 

A Toldyban végzett fiatalok hová jelentkeznek leginkább továbbtanulni?

Nincs specialitásunk, nem lehet az mondani, hogy a Toldy csak az ilyen vagy olyan felsőoktatási intézményre készít fel.Minden tanulónknak igyekszünk megadni azt a tudást, ami az érdeklődése, tehetsége és tervei szerinti továbbtanulásra alkalmassá teszi. Ez azt jelenti, hogy a diákok jelentkezésénél az orvosi, közgáz, jogi pálya ugyanolyan kiegyensúlyozottan van jelen, mint ahogy a műszaki pálya is például. 

JÓL JÖNNE 1 MILLIÓ FORINT?

Amennyiben 1 millió forintot igényelnél 36 hónapos futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 33 952 forintos törlesztővel az UniCredit Bank nyújtja (THM 14,41 %), de nem sokkal marad el ettől a CIB Bank 33 972 forintos törlesztőt (THM 14,45%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)

 

Mennyien mennek külföldre továbbtanulni az érettségi után?

Ezzel kapcsolatban nincsen hivatalos statisztikánk, csak a tanulók elmondása alapján van képünk erről.. Érdekes, hogy összehasonlítva más eredményes gimnáziumokkal, a Toldy viszonylag szerényebb ezen a téren. Közvetlenül az érettségit követően  diákjaink körülbelül 10-15 százaléka megy külföldre továbbtanulni. Leginkább Anglia, Németország és Hollandia szerepel a célországok között. Akik külföldre készülnek nagyon céltudatosak, ritka az, hogy valaki azért vállalkozna erre, mert "csak el innét". Ezeknek a diákoknak sokszor kialakult pályaképük van, tudják, hogy azt, amit tanulni szeretnének, valószínűleg ott, azon a külföldi egyetemen tanítják a legjobban, és ezért mennek oda. 

Az informatika, IT mennyire erős az iskolában?

Egyre inkább azt látom, hogy nagyobb az igény, mint amit egy középfokú iskola általában véve teljesíteni tud, ennek az az oka, hogy a közoktatásban nagyon jelentős a szakemberhiány. Ez egy sajátos ellentmondás, egyfelől egyre magasabb szintű informatikai képzettséget várna el a felsőoktatás és a munkaerőpiac is, sőt a tanulókban is nagy az igény rá, de a másik oldalon meg ott van az a kérdés, hogy ki fogja őket kitanítani? Nálunk van egy kiváló informatika tanár, de ez inkább kivétel.

A jelenlegi helyzetet, az egyre emelkedő IT nyomást az egyes iskolák hosszabb távon aligha képesek kezelni, itt bizony országos programra lenne szükség, akár a versenyágazatban dolgozó nem pedagógus szakemberek bevonására is sor kerülhetne.

Ha végigböngésszük az ország legjobb középiskoláinak rangsorát, azt találjuk, hogy a hatosztályos intézmények jócskán felülreprezentáltak. Mit tud ez a képzési forma, ami ennyire kiemelkedő eredményeket szül?

az egyik ok a kiválasztásban keresendő, a hatosztályos gimnáziumok elszívják a tehetséges gyerekek egy részét, és kiemelkedő képességű tanulókkal nyilván könnyebb kiemelkedő eredményeket elérni. . Aztán vannak olyan általános iskolák, ahol a hetedik, nyolcadik osztályban az igazán tehetséges gyerekek nincsenek arra kényszerítve, hogy igazi teljesítményt nyújtsanak. Hiszen ott úgyis ők a legokosabbak, úgyis ötöst kapnak, úgyis kitűnők lesznek. Nálunk ezek a diákok új inspirációkat kapnak és folyamatos munkára tudjuk őket ösztönözni, ami jobban szolgálja az ő fejlődésüket Persze ezen felül fejlődéslélektani okok is állhatnak a háttérben, 12-13 éves korban sokaknál beáll egy olyan fordulat, változás, ami alkalmasabbá tesz egyes diákokat a középiskolai képzésre.

Egy állami iskolában miként lehet előteremteni azt a légkört, módszertant, hagyományt, amivel évről-évre ki lehet termelni azt a 60-70 diákot, akik eredményeiket tekintve az ország legjobbjai között van?

Egyszer voltam egy menedzser klubba előadóként, és nem akarták elhinni, hogy lehet úgy vezetni egy szervezetet, hogy egyrészt az embernek nincs bankszámlája, -- mert ugye a tankerületnek van bankszámlája, nekünk a Toldy Ferenc Gimnáziumnak nincs; -- másrészt, hogy az ember nem küldhet el senkit a kollegái közül, még azokat sem, akik nem jól dolgoznak, mivel mindenki közalkalmazott. 

Az előadásom után általános vélemény volt a menedzserek között, hogyha nincs meg ez a kettő, akkor lehetetlen bármit is vezetni. Egy iskolát vezetni tehát egészen speciális helyzet. Ez egy olyan típusú struktúra, ahol a főnöknek nem az a dolga, hogy megmondja, mit csináljanak a beosztottai, hiszen itt mindenki a saját hivatásának és tantárgyának a szakértője. Tehát nem feladatom megmondani nekik mit csináljanak, mert ők pontosan tudják, sőt jobban is tudják, mint én. Ehelyett a munkát kell úgy megszerveznem, hogy az összes tanár a lehető legjobban végezhesse a tanítást. Ez azt jelenti, hogy nagyon puha eszközökkel kell terelgetni ilyen-olyan amolyan irányba az intézményt.

Ezért van az, hogy egy iskolaigazgató nem nagyon szokott utasítani, inkább kérni szokott. 

Mennyire fluktuálnak a diákok? 

Egy ilyen felvételi rendszer után nem jellemző. Azt látni kell, hogy aki ide bekerül, az el is szokta végezni az iskolát. A leggyakoribb kivétel, hogyha a szülők munkavállalása miatt külföldre költözik a diák is, esetleg maga a diák megy el külföldre tanulni. Évente egy-két ilyen eset szokott előfordulni. 

És a tanárok, az ő esetükben mi figyelhető meg?

A tanárok több mint a fele több mint 20 éve van itt, ami azt jelenti, hogy többségük elkötelezett az oktatás és a Toldy iránt is. Ebből persze arra is lehet következtetni, hogy a nevelőtestület átlagos életkora - hasonlóan  más iskolákhoz - megállíthatatlanul emelkedik. A legnagyobb problémát ott érzem, hogy éppen a fiataloknál jelentős mértékű a fluktuáció. Azt látom, hogy a fiatalok azok, akik - érthető okokból -- kevésbé hajlamosak arra, hogy a pályán maradjanak. Ez pedig nyilvánvalóan összefüggésben van a jövedelmi viszonyokkal. 

Mit lát, mennyire lesz nehéz majd pótolni a nyugdíjba vonuló munkaerőt?

Nehéz ügy ez, mert a Toldy Ferenc Gimnáziummal szemben az általánosnál is nagyobb elvárások vannak. A szülők igényei eléggé magasak, és bizonyos értelemben folyamatosan nőnek is. Ezeknek pedig nem könnyű megfelelni. Országos szinten veszélyes helyzet kezd kialakulni, nyugtalanító, hogy bizonyos szakok esetében alig van utánpótlás, illetve a kezdő tanárok tudása is sokszor elégtelen. Ugyanakkor én szerencsésnek mondhatom a Toldyt, mert itt azért jónéhány tehetséges és elhivatott fiatal tanít. 

A digitalizáció egyre inkább eluralja a mindennapokat és a munkaerőpiacot is villámgyorsan alakítja át. Mit tapasztalnak ebből az iskolában, hogyan lehet minderre felkészíteni a diákokat? 

Nehezen. Ennek több feltétele is van, ám egyik sem problémamentes. Egyrészt az eszközök, amelyeknek a folytonos fejlődésével nehezen tarthatja a közoktatás a lépést. Nem nagyon válogathatunk, többnyire olyan eszközökkel dolgozunk, amilyeneket kapunk, amilyenekhez hozzá tudunk jutni. A másik tényező a tanárok tudása. Hogy a tanárok miként vonják be a digitális eszközöket és tartalmakat az oktatásba, az teljesen rájuk van bízva, ez az ő szakmai szabadságuk hogy, ki és mennyire használja a technológiát. A tantárgyak elég különbözőek, nagyon különböző módokon lehet például digitális eszközöket vagy tananyagokat felhasználni a tanításuk során.

Az egész kérdéskörrel kapcsolatban számomra a legnyugtalanítóbb, hogy ez az egész nincs is igazán kitalálva. Nem tudok a világban olyan stratégiáról, amely rendszer szinten bizonyítottan megoldotta volna a digitális forradalom eredményeinek és jelenségeinek integrálását a közoktatásba. Van ezernyi jó gyakorlat és van ezernyi probléma. Vannak például olyan országok, melyek teljesen betiltják a telefon használatát az iskolában, máshol meg erőteljesen ajánlják az okostelefonok tanórai alkalmazását - mindkét eljárást számos érv támasztja alá. 

Vannak az informatikának is szakemberei, ők nagyon sok mindenhez értenek, vannak a közoktatásnak is szakemberei, de a két tudás meggyőző módon, rendszerszinten nem látom, hogy valamikor is összeadódott volna. Talán még azt sem tudjuk, hogy tényleg milyen hatása van a digitalizációnak az emberi gondolkodásra és pszichére, mert tény, hogy a gyerekek gondolkodása sok tekintetben változott. Például a Toldyba csupa tehetséges gyerek jár, de mondjuk a verbális memóriájuk kifejezetten rosszabb a mostaniaknak, mint a régebbieké volt. 

A Pál utcai fiúk elején van egy jelenet, amikor egy fizika órai kísérlet alatt a tanulók lenyűgözve bámulnak ki a nyitott ablakon. A tanóra nem tudott versenyre kelni a háztetők és a templomtorony látványával és a verkli hangjaival.  Nos az okostelefonok is ilyen ablakok a világra, csakhogy ezerszer izgalmasabb látvánnyal és kalandokkal kecsegtetnek, és nekünk ezekkel kell versenyre kelnünk a tanulók figyelméért. A szülők és a tanulók is elvárják a tanórától, hogy érdekes és izgalmas sőt mi több látványos legyen.  Azt kell mondanom, hogy a feltételek nem egyenlőek ebben a tekintetben. Kicsit elbillen a mérleg, a másik oldalon kissé nagyobb tőke áll rendelkezésre, és nagyobb látvány és nagyobb izgalom.

Mi a helyzet a diákokkal, ők mikor használhatják a mobiljaikat például? 

A tanórán nem használhatják, kivéve, ha a tanár erre kifejezetten utasítja őket. Vannak tanárok, akik gyakran használtatják tanórán is a mobilt. De az egész szabályozás persze nehéz dolog, a diákok 17-18 évesek, szerelmesek, ha az ember szerelmes és jön egy üzenet, azt látja, lehet bármilyen izgalmas az a kémia óra, akkor nyílván megnézi, pláne ha két perc múlva nem jön válasz, akkor elkezd aggódni, hogy a másik hűtlen lett, pedig lehet, hogy éppen csak egy másik iskolában felel biológiából.

Ön 27 éve igazgató a Toldyban, mi változott leginkább az oktatásban, ebben a közel három évtizedben?

Van egy tendencia, ami igazából folyamatosan érvényesült. Ez pedig az elbürokratizálódás. Ezalatt azt értem, hogy a jog jóval nagyobb szerepet kap az iskola életében, mint 25 évvel ezelőtt. Az én munkaidőmnek egyre nagyobb részét tölti ki az, hogy a jogszerű működést tudjam biztosítani, amiből az is következik, hogy egyre kisebb részét tudom arra fordítani, hogy az iskolát szakmailag megfelelően tudjam irányítani. 

Csak egy példa, az iskolai házirend 1992-ben 1,5 oldalas volt, most 16 oldalas. És nem azért, mert mi tanárok örömünket lelnénk ebben, hanem azért, mert egy csomó jogszabályi előírásnak kell megfelelnie a házirendnek. Régebben a házirend egy pedagógia dokumentum volt, most alapvetően jogi dokumentum. A jog az egyén jogaiból indul ki, az iskolában viszont közösségekkel dolgozunk, erre nincs megfelelő jogi háttér vagy gondolat. Például, hogy egy osztályközösségben hogyan lehet kezelni azokat a személyes adatokkal kapcsolatos jogokat, amiket a különböző jogszabályok előírnak.

Szerintem a nevelésnek kellene, hogy legyen olyan territóriuma, ami elsősorban nem jogi alapon működik, hanem pedagógia alapon, azt gondolom, ez utóbbi egyre szűkebb és egyre nehezebben jut érvényre. 

Sokat hallani a tankönyvek központosításának problematikusságáról. Ön hogy látja ma a tankönyv helyzetet Magyarországon?

Úgy látom, az egész polémiából a kiút a tankönyvek digitalizációja lesz, ami azt is jelenti, hogy a tartalmak és a tananyag struktúrája kevésbé lesz merev, így jobban alkalmazkodik majd a tanulókhoz, illetve azokhoz az oktatási célokhoz, amelyeket a tanár el szeretne érni. Digitalizáció alatt nem azt értem, hogy szépen beszkennelnek majd tankönyveket, hanem azt, hogy létrehozunk majd olyan struktúrákat, amelyekben a tanár a tanulók felkészültsége, érdeklődése vagy egyéb szempontok szerint válogathat a tartalmakban, illetve amelyeket akár interaktív módon is használhatnak a tanulók.

Mi Ön szerint ma, a hazai oktatás legnagyobb dilemmája?

Eddig a tudásátadás lényege az volt, hogy az egyik nemzedék átadta a másiknak azt a tudást, amit egykor megszerzett, és ez elég volt ahhoz, hogy a következő nemzedék el tudjon indulni. Most azonban új helyzet van, hiszen fogalmunk sincs arról, hogy a következő nemzedéknek mit kell majd tudnia ahhoz, hogy érvényesülni tudjon az életben vagy a munkaerőpiacon. Ez egy új helyzet, és tényleg nem tudjuk. 

Ha ma elmegyek egy 15 éves érettségi találkozóra, ott az egykori tanítványaim jó része olyan szakmában dolgozik vagy olyan foglalkozást végez, amiről fogalmam sincs, hogy mit jelentegyszerűen nem tudom, hogy mit csinálnak. De azért mi készítjük föl őket ezekre a dolgokra.

De mi következik abból, hogy olyan tudást kell adnunk, amiről magunk sem tudjuk, hogy milyen? Egyfelől következik az, hogy ne konkrét ismereteket vagy tudást igyekezzünk adni, hanem inkább azt az utat mutassuk meg a diákoknak, ahogyan tudást szerezhetnek. A tanulás tanulása ez, ami teljesen logikus útnak tűnik ebben a helyzetben. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ez mégsem lehet elég, hogy tartalom nélkül nincs semmiféle eszköztudás. Tehát valamiféle tartalmat is közvetítetünk kell, méghozzá erkölcsi, kulturális, és műveltségbeli tartalmakat.

Én hajlamos vagyok azt gondolni -- mivel hogy nem tudjuk, mi az a tudás, amire a jövő nemzedékének szüksége lesz -- mégiscsak az a leglelkiismeretesebb dolog, hogyha megpróbáljuk átadni azt, amit mi is kaptunk az előttünk járó nemzedékektől, amit mi is tudunk, egészen pontosan azt, amit tudnunk érdemes. Ez persze nem zárja ki, sőt igényli az új módszereket, új eszközöket, és a nyitottságot. Ennyit tehetünk, aztán meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.
(Cikkben megjelenő képek: Mónus Márton)

NEKED AJÁNLJUK
Páratlan fotó dokumentációval illusztrált napló került elő a Don-kanyarból (x)

Hadtörténeti kuriózum lehet az a 120 darab színes, jó minőségben retusált és digitalizált, publikálás előtt álló felvétel, amely 45 év lappangás után került elő.

Itt a díjnyertes fiatal vállalkozó újabb nagy dobása (X)

Az egyik legígéretesebb hazai technológiai startup által most piacra dobott okos gyűrű lehetővé teszi, hogy egyetlen érintéssel bármilyen infót megosszunk magunkról új ismerősünkkel.

Ilyen modellben még soha nem szerveztek ekkora rendezvényt (x)

Rekord gyorsasággal fogytak el a jegyek arra 400 fősre tervezett, fiataloknak szóló kapcsolatépítő és önfejlesztő rendezvényre, amelynél a szervezők a közösségi finanszírozás modelljével toboroztak.

Zsongtak és tolongtak a vevők a magyar Kickstarteren: rengetegen csaptak le erre az egyedülálló termékre

Az első hazai közösségi piactéren sikeresen célba ért egy mézes kampány, amelyben a vásárlás mellett egy hartai termelő kaptárait is örökbe lehetett fogadni.

NAPTÁR
Tovább
2024. április 18. csütörtök
Andrea, Ilma
16. hét
Ajánlatunk
KONFERENCIA
Tovább
GEN Z Fest 2024
Gyere el akár INGYEN a Z generáció tavaszi eseményére!
Retail Day 2024
Merre tovább, magyar kiskereskedelem?
EZT OLVASTAD MÁR?
GEN Z Fest 2024
Pénzről, bátran. Techről, tudatosan. Jövőről, őszintén.
Most nem