Boltos bérrangsor: itt már nem álom a 300 ezres fizetés

A munkaerőhiányt alaposan megfejeli, hogy az eladók, pénztárosok, árufeltöltők, raktárosok nem restek több fizetésért odébbállni - írja közleményében a blokkk.com. És most nem is a határokon túlra kacsintgatunk, bár lehetne, hiszen az uniós foglalkoztatási portálon Németországban 35 ezer, Ausztriában 5 ezer eladót keresnek, hanem csak azt a mindennapi mozgást, a munkaügyesek rémálmát toljuk előrébb, amikor az eladó az egyik boltban felmond és a másikba megy dolgozni. Több pénzért, persze.

A boltos világ bérrangsora jelzi a bérkülönbségeket (a havi bruttó átlagkeresetek alapján). Most különválasztottuk a boltos vállalkozások létszáma alapján a kisboltokat (5-9 fő foglalkoztatott alapján) és a nagyobbakat. Utóbbiaknál, mivel az egyes szakmákban eltérő a nagyobb az árukör jellege miatt is a létszám, az adott árukörre jellemző legnagyobb létszám mellett kerestük a legnagyobb és a legkisebb béreket. Például a halas, vagy a zöldséges szakmákban csak kisvállalkozások vannak, tehát csak ezen a körön belül lehet különbségeket vizsgálni, de akadt így is egy kevés.

A legszembetűnőbb azért továbbra is a legkisebb és a legnagyobb bér közötti különbség, a legnagyobb és a legkisebb boltos vállalkozásokat egy kalapba öntve. Így az élelmiszerboltosokat alaposan felhúzó diszkonték révén az átlagkereset ebben a körben a legnagyobb, 300 ezer forintot túllépve. A legrosszabbul a kisboltos könyvárus keres, 170 ezer forintot, a különbség 130 ezer forint. A kisboltosok bérrangsorában a benzinkutas az első, 193 ezer forintos átlaggal. A nagyboltosok között a nagyobb zöldségesek (akik kisvállalkozások) csak 180 ezer forintot fizetnek az eladóknak.

Természetesen más-más sorrend alakult ki a kisboltosok és a nagyboltosok között, amire példa, hogy a kicsik között az autókereskedés a mezőny vége felé kullog 174 ezer forintos bérekkel, addig a nagyobbak körében 300 ezer forinttal a második a rangsorban. Persze, nem mindegy, hogy milyen autót árul az autókereskedés, hiszen egy szalonban és a használtautó kereskedésben azért mások a körülmények, a pénzügyi lehetőségek. Hasonló a helyzet a ruhás piacos árusokkal, akik a kicsik között a jobbak, a nagyok között viszont már csak a bérben hátul kullogók között találhatók meg, gyakorlatilag ugyanazzal a bérszinttel.

És a kisboltosok körében továbbra sincs 200 ezer forint feletti átlagkereset, miközben a nagyboltos szakmák kétharmada már felette mozog. Ez főleg abban a megközelítésben fontos kérdés, hogy a bolti fizikai dolgozók több mint fele (a 144 ezer főből 81 ezer fő, 56 százalék) a kis- és középvállalkozásoknál keresi meg a kenyérre valót. A kereseti lehetőségeket számos tényező befolyásolja. A boltosok egy év alatt 14 százalékkal emelték a fizikai dolgozók havi bruttó átlagkeresetét, de ez csak a létszám megtartásához volt elég (a nagyságrendet nézve). De a bért ki is kell fizetni valamiből, az pedig a bevétel, amiből persze sok más kiadást is fedezni kell. Számít a szakképesítési követelmény (élelmiszer eladó például csak szakképzett lehet, a könyvesboltinál már ez nem előírás), a részmunkaidő aránya, a nyitvatartás hossza (főleg vasárnap, amikor egyébként a boltok többsége zárva tart, de aki nem, az fizethet vasárnapi pótlékot).

A munkaerő piaca is piac, így a boltos is, az eladó is mérlegelheti a boltos munka nehézségét. Van ilyen, sokat számít, például mennyi árut kell emelgetni, mennyi a vásárlószám, tehát sok boltba betérővel kell-e foglalkozni (nyilván ez más egy élelmiszerboltban, vagy egy autószalonban). És döntő az is, hol helyezkedik el a bolt, kis-, vagy nagytelepülésen, az eladóknak milyen állásválogatási lehetőségeik vannak, mit engedhetnek meg maguknak és mit vállalhatnak. Ha nem így lenne, akkor - túlzással persze - mindenki diszkontban dolgozna.

És a bérrangsor sok minden másról is árulkodik, például az élelmiszerboltok közötti 120 ezer forintos bérkülönbség mellett arról is, hogy az alapvető élelmiszerek áfacsökkentése nagyon kellett a boltos piacnak, mert a feketézés legalább ezekben az árukörökben visszaszorult, ami azért kínált némi mozgásteret a költséggazdálkodásban: a halárus például a kisboltosok között a második legjobb bérfizető, ez is az ő igazi viszonylata, a nagyokhoz mérve viszont már nem az utolsó, mint régen. És a nagy baj, a nagy gond a versenyképesség oldaláról a kicsik körében van, bár mindenhonnan hiányzik a munkaerő, azért az ő vonzerejük a munkaerőpiacon vándorlásra ösztönzi az eladókat: