Veszélyben a 13. és 14. havi nyugdíj? Fájdalmas szigorítást javasolnak a szakértők, itt a feketeleves

Bár a magyar gazdaság rövid távon a kilábalás jeleit mutatja, és a növekedés idén már élénkül, a hosszú távú kilátásokat súlyos költségvetési kihívások árnyékolják be az OECD 2026-os országtanulmánya szerint. Az idei év makrogazdasági képe a korábbi időszakhoz képest kedvezőbb.

A gazdasági növekedés a tavalyi visszafogottabb ütem után 2026-ban várhatóan 1,9 százalékra, jövőre pedig 2,2 százalékra gyorsul. A fellendülést elsősorban a lakossági fogyasztás hajtja, amelyet a reálbérek emelkedése és a személyi jövedelemadó csökkentése is támogat. Emellett az uniós források várt felszabadulása, valamint a külső kereslet helyreállása is segítheti a gazdaságot. A kilátásokat ugyanakkor a nemzetközi kereskedelmi feszültségek, az energiaárak esetleges újabb megugrása és a paksi bővítés körüli bizonytalanságok egyaránt árnyékolják.

Bár az infláció 2026 első felében jelentősen mérséklődött, a veszély még nem múlt el teljesen. A közszféra béremelései és a minimálbér folyamatos növelése továbbra is bérnyomást gyakorolnak a gazdaságra. Ahhoz, hogy az infláció tartósan visszatérjen a 3 százalékos jegybanki célhoz, a monetáris politikának óvatosnak és szigorúnak kell maradnia, különösen a lakossági hitelezés és az ingatlanárak gyors felfutásának tükrében.

A rövid távú gazdasági élénküléssel párhuzamosan ugyanakkor aggasztó folyamatok zajlanak az államháztartásban.

Az idei évben a költségvetési politika ismét lazábbá vált, hiszen az adócsökkentések, a családi kedvezmények, a béremelések, a 14. havi nyugdíj bevezetése és az üzemanyagárak korlátozása mind növelik a deficitet.

Mindez olyan környezetben történik, ahol a GDP-arányos államadósság tartósan 74 százalék felett ragadt, miközben az adósságfinanszírozás költségei az elmúlt években évtizedes csúcsra ugrottak, nagyrészt a magas infláció és az államadósság kedvezőtlen szerkezete miatt.

A jelenlegi magas hiány és kamatteher mellett a következő évtizedekben a demográfiai folyamatok és a klímaváltozás is példátlan nyomást gyakorolnak a büdzsére. A társadalom elöregedése miatt drasztikusan emelkednek a nyugdíjkiadások, miközben a legtöbb adót befizető aktív korosztály létszáma zsugorodik. Ezzel párhuzamosan a klímaváltozás mérséklése, az ahhoz való alkalmazkodás, valamint a szélsőséges időjárási események okozta károk helyreállítása évente a GDP mintegy 1 százalékát emésztheti fel, miközben a fosszilis üzemanyagok kivezetése az állami bevételeket is apasztja.

A pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében elengedhetetlen a költségvetési kiadások és bevételek racionalizálása. A kiadási oldalon komoly megtakarítást eredményezhetne a rosszul célzott támogatások kivezetése, valamint a nyugdíjrendszer átalakítása, például a nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz kötése és a pluszjuttatások (mint a 13. és 14. havi nyugdíj) összegének maximalizálása az átlagnyugdíj szintjén.

A bevételi oldalon az adókedvezmények felülvizsgálatára, a vagyon-, a tőkejövedelem- és a környezetvédelmi adók súlyának növelésére, valamint az adóalapok szélesítésére lenne szükség. Mindezt olyan növekedésösztönző strukturális reformoknak kell kísérniük, amelyek a munkát terhelő adók csökkentésével, az oktatás és a női foglalkoztatás támogatásával, valamint az állami beruházások hatékonyságának javításával tartósan növelik a gazdaság potenciális teljesítményét.

Az OECD hosszú távú modellszámításai rávilágítanak: ha a jelenlegi gazdaságpolitikai keretrendszer változatlan marad, az államadósság 2045-re megduplázódik, 2050-re pedig eléri a GDP 180 százalékát.

Amennyiben a kormány kizárólag a költségvetési egyenleg javítására fókuszáló intézkedéseket vezet be, a mutatók romlása lelassul ugyan, de az adósságráta 2070-re így is 120 százalék közelébe emelkedik. A fiskális fenntarthatóság egyetlen útja a költségvetési konszolidáció és a gazdasági növekedést ösztönző strukturális reformok együttes alkalmazása, hiszen ebben az esetben az államadósság hosszú távon is biztonságosan a GDP 80 százaléka alatt tartható.