Iszonyatos adósság dőlhet a magyar állam nyakába, ha átveszik a hazai óriáscéget: tényleg megéri ez?

A 4iG Nyrt. legnagyobb tulajdonosa az IG COM Magántőkealap, amely csaknem 39 százalékos részesedéssel rendelkezik a társaságban. Bár a magántőkealapba eredetileg az állam juttatott jelentős forrásokat, a befektetési jegyek többsége pedig jelenleg az Óbudai Egyetemet fenntartó alapítvány tulajdonában van, a tulajdonosi jogokat nem a KEKVA gyakorolja.

A döntéshozatal teljes egészében Jászai Gellérthez kötődik, a magántőkealapot ugyanis az ő kizárólagos tulajdonában álló Ikon Befektetési Alapkezelő irányítja. Ennek a struktúrának a révén az egyetemi alapítvány fix hozamra ugyan jogosult a befektetése után, a vállalat érdemi döntéseibe azonban nincs beleszólása.

A jogi és pénzügyi nehézségek akkor merülnének fel, ha az állam – például az alapítványi struktúra felszámolásával vagy átalakításával – úgy határozna, hogy közvetlenül a saját nevére veszi a 33 százalékot meghaladó tulajdonrész feletti joggyakorlást. A tőkepiaci törvény szerint egy ilyen lépés érdemi irányításszerzésnek minősülne, ami automatikusan kötelező nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettséget vonna maga után a többi részvényessel szemben.

Ez a kötelezettség jelenleg rendkívüli anyagi megterhelést jelentene az államnak. A jogszabályok értelmében a vételi ajánlat ára nem lehet alacsonyabb, mint a bejelentést megelőző 180 napos időszak forgalommal súlyozott tőzsdei átlagára. Mivel a 4iG részvényárfolyama az elmúlt hónapokban jelentősen visszaesett, és a korábbi, 4000 forint feletti szintről 2300 forint környékére süllyedt, a féléves átlagár jóval meghaladja a jelenlegi piaci értéket, és nagyjából 3000 forintnál alakul.

A garantált prémium miatt a többi befektető, köztük a 25 százalékos részesedéssel rendelkező német Rheinmetall is nagy valószínűséggel élne a lehetőséggel, és felajánlaná részvényeit az államnak. Ha mintegy 200 millió darab részvényt kellene megvásárolni ezen a kötelező átlagáron, az önmagában körülbelül 600 milliárd forintos kiadást jelentene a központi költségvetésnek. Ráadásul, amennyiben az állam a tranzakció révén többségi tulajdonossá válna, kénytelen lenne felelősséget vállalni a 4iG-csoport több mint ezermilliárd forintos konszolidált adósságállományáért is.

Bár a helyzet feloldására elvileg létezhetnek megoldások, például a kivárás, amíg az átlagár igazodik az alacsonyabb árfolyamhoz, vagy a vállalat stratégiai és kritikus infrastrukturális szerepére hivatkozó egyedi jogszabályi intézkedések, a példa jól szemlélteti a rendszer összetettségét. A vagyonkezelő alapítványok működésébe történő bármilyen jövőbeni kormányzati beavatkozás rendkívül alapos előkészítést igényel a váratlan és költséges jogi buktatók elkerülése érdekében.

Nyitókép: Hegedüs Róbert, MTI/MTVA