Wekerle: saját példa. A piacon valódi termelőnél vásárolok, kifogástalan minőséget. Tudom ezt onnan, hogy nem elégszem meg azzal, hogy a piacon árul és magyarul beszél, hanem kérdezek, informálódok. Az árak ugyan kicsit magasabbak, mint a nagybaniról hozott portékáé, ezt azzal ellensúlyozom, hogy kevesebbet veszek belőle, amennyi elfogy, az nem kidobott pénz. És még néhány kedves szót is váltunk egymással.

Húst is, tejterméket is termelőtől veszek, kifogástalan és nem drágább, mint a piacos hentes. A tej olcsóbb is mint a bolti, igaz, magam viszem hozzá a kimosott flakont és otthon felforralom a tejet. Aki ezt nem tudja megtenni, az csak vegye a dobozost. Van még "saját" hentesem is, ahol ugyan drágább az áru, de még soha nem csalódtam benne.

Hogy szatyrot viszek a vásárláshoz, az nekem természetes. Ha nem akar az ember sokat cipekedni, ajánlom bevetni a "cikikocsit", nem csak ciki kivitelben létezik.

Lehet panaszkodni, de én úgy látom, csak az elvárások vannak az egyik oldalról, az utánajárás az már nem tetszik. Én sem úgy kezdtem, hogy egyből ezekre a helyekre jártam. A saját érdekemben kinyitottam a szememet (és a számat) és megtaláltam a tisztességes, minőségi árut kínáló kereskedőket és termelőket. Mert vannak.

Válasz erre | Előzmény

Valóban nem meg bizhatók a piaci kofák,egy része.A magyar árú,vagy olyan drága ,hogy kevesen tudják meg venni,vagy olyan nyomorék ,hogy inkább valóban a nagy áruházakban vásárolunk.Már nem vizsgálják azt sem,hogy nem mérgeznek e bennünkit.Ki várják-e a várakozási időt,permetezés után.Így mindenféle árú ki kerülhet a piacra.

Válasz erre | Előzmény

Teljesen jogos az általánosítás. A magyar piac nélkülözi gyakorlatilag az összes korszerű feltételét a kereskedelemnek. Parkoló nincs, az árúnak semmi köze a magyar mezőgazdasághoz, a kofák a nagybanin, meg a bevásárló központokban szerzik be az árút hogy 1-2 km utaztatás után a beszerzési ár duplájáért kínálják. Ha esetleg mégis van kevés magyar árúja, az csenevész, gyenge minőségű, ismeretlen helyről hozták. A magyar kiskereskedelem hírből sem ismeri a sem a minőségbiztosítást, sem a higiéniát. Az eladó felváltva az árút meg a készpénzt fogdossa, mert a kártyás fizetést nem teszik lehetővé. Bevásárlókocsi persze nincs, a vevő hozzon szatyrokat és cipelje végig a piacon, majd a távol parkoló kocsijához. Természetesen az árú úgy van kirakva, hogy elöl a szebbje, de a kereskedő a hátul lapuló csenevész ütődöttekből szed. Divat a bratyizás a kedves visszajáró vevő a szebb gyümölcsökből kap, az átlagos meg a kiválogatott maradékból.
Még soha sem sikerült úgy gyümölcsöt vennem a piacon, hogy otthon ne kellett volna egy részét kidobni, amit a kereskedő bűvészi ügyességgel csempészett bele. Ugyanez a helyzet a kis hentesnél is, aki a tetszetős árú alá becsempészi a hulladékot.Összefoglalva: a magyar kiskereskedő, kofa általában gyenge minőségű árút kínál, drágán, primitív körülmények között. Ha nem lennének a konkurens bevásárló központok, már régen arany árában árulnának mindent.

Válasz erre | Előzmény

Ebből annyit lehet megállapítani, hogy vannak a piaci kofák közt tisztességtelenek IS. Az édesanyádat ért sérelem okán jogos a felháborodás, az általánosítás már kevéssé.

Válasz erre | Előzmény

Szidják a multikat agyba-főbe, pedig az az igazság, hogy a nagyon magyar piaci kofák is úgy verik át ez embereket sokszor, ahogy nem szégyellik. Anyám vett 10kg krumplit, ami otthon lemérve alig volt több, mint 9 kg.

Válasz erre