Számvitel

Mire jó a számvitel?

A számvitel nem más, mint a gazdálkodó tevékenységeinek szervezett megfigyelése, mérése és feljegyzése. Az így kapott adatok felhasználhatók egyrészt tájékoztatásra, a pénzügyi ellenőrzéshez és elemzéshez, illetve vagyonvédelemre.

A számvitel alapvetően négy részre tagolható:

- A könyvvitel feladata az egész éves folyamatos könyvvezetési munka a gazdasági eseményekről, amik az év végén lezárásra kerülnek. Eddig létezett egyszeres és kettős könyvvitelt, az idei év elejétől azonban minden gazdálkodnak át kellett térnie a kettős könyvvitelre. Ez tulajdonképpen valamennyi eszközről és forrásról, illetve ezek változásairól vezetett folyamatos nyilvántartás. A könyvelés a számlák segítségével történik.

- Költség és önköltségszámítás, elemzés: A gazdálkodó kíváncsi lehet arra, mennyibe is kerül ténylegesen egy adott termék előállítása. Érdemes lehet vizsgálni a költségek szerkezetét, illetve az eredmény érzékenységét a különböző tényezők változására.

- A beszámolók és a leltár összeállítása: A beszámoló a vállalkozás vagyoni, pénzügyi jövedelmi helyzetéről készült írásos éves jelentés. Valódiságát a könyvvezetéssel és a leltárral kell alátámasztani. 4 része van:
- mérleg,
- eredménykimutatás,
- kiegészítő melléklet,
- üzleti jelentés.

A leltár pedig egy mindenre kiterjedő vagyonkimutatás, egy adott időpontra vonatkozóan.

- Bizonylatok: Külső és belső okmányok, melyeket a gazdasági események számviteli nyilvántartása céljából készítettek. Minden gazdasági eseményről bizonylatot kell kiállítani.

A számla, a kontírozás alapjai

A főkönyvi számla a gazdasági események folyamatos nyilvántartására szolgál. A főkönyvi számla nem keverendő össze azzal a számlával, melyet pl. készpénzes vásárlás esetén kapunk. A főkönyvi számla ugyanis egy technikai segédlet a nyilvántartáshoz, kimutatáshoz, míg egy készpénzes vagy átutalásos számla egy bizonylat, melyet a könyvvitel során feldolgozunk.

A főkönyvi számlák kétoldalú  kimutatások. Egyik oldalára a növekedéseket, másik oldalára a csökkenéseket jegyezzük fel. A számlák aktív vagy passzív jelleg?ek, ami meghatározza, hogy a növekedést és csökkenést a számla melyik oldalára írjuk.

Egy főkönyvi számlát a következő módon kell elképzelni forrás és eszköz esetében:

A mérleg eszköz és forrás oldala összességében megegyezik (ha van valamink, akkor az mindig valamiből van). Tehát amennyivel változik az eszközoldal, ugyanannyival változik a forrás is.

Részletek

Pénzügyi kimutatások (mérleg, eredménykimutatás, kiegészítő melléklet, üzleti jelentés)

A pénzügyi kimutatások információnyújtásra és elemzés alapjául egyaránt szolgálnak, valamint elemei a törvényileg előírt beszámolási kötelezettségnek.

A következő pénzügyi kimutatásokat különböztetjük meg:

• mérleg
• eredménykimutatás
• kiegészítő melléklet
• üzleti jelentés

A számviteli elemzés alapjai, mutatók

A számviteli adatok nem önmagukért lényegesek befektetői szempontból. Nem csupán az eredmény fontos számunkra, kíváncsiak lehetünk számos összevetésre, mint például az eredmény bizonyos szintjének árbevételhez viszonyított aránya. A mérleg és eredménykimutatás adataiból számos mutatószámot képezhetünk. Lényeges azonban, hogy tisztában legyünk a kalkulált indikátorok tartalmával és korlátaival.

A befektetők, főként pénzügyes szemmel tekintenek egy vállalatot. Ebből a szemléletmódból máris adódik a számviteli adatokkal szembeni nem megalapozatlan kritikai viszonyulás, mely a következőkben összegezhetők:

• A számvitel nem kezeli a kockázatot.
• A pénz időértéke is kimarad a számításból.
• Ezekből adódóan lehet, hogy egy számvitelileg nyereséges vállalat gazdaságilag "veszteséges", mert a megtermelt eredmény kisebb, mint a tőke elvárt hozama. Pl.: a társaság termelt 5 milliós eredményt 100 milliós befektetett tőkével érte el, ami 5%-os hozamnak felel meg. Belátható, hogy a cég számvitelileg nyereséges, gazdaságilag azonban nem, mivel a pénz bankba tételével sokkal nagyobb hozamhoz juthattunk volna. Nem is beszélve a vállalkozás kockázatáról, amit szintén illene magasabb hozamnak ellentételeznie.

A leggyakrabban számított mutatócsoportok a következők:

• Likviditási mutatók
• Hatékonysági mutatók
• Jövedelmezőségi mutatók
• Adósság mutatók