Nyugdíj

A nyugdíjbiztosítás célja

Alapvetően helytálló lehet az a feltevés, miszerint az emberek hasonló színvonalon szeretnék leélni hátralévő életüket, mint azt jelenleg teszik. Az életpálya azonban két jól elkülönülő részre osztható: a dolgozói státuszra, illetve a visszavonulást követő nyugdíjas időszakra.

Magától értetődik, hogy a munkával töltött években pénzt keres az alkalmazott, míg amikor nem dolgozik, nem jut jövedelemhez. Ha azonban a munkásélet jövedelmeit mindig az aktuális évben felélnénk, tehát nem takarítanánk meg, könnyen lehet, hogy sose engedhetnénk meg magunknak a nyugdíjba vonulást. Természetesen az emberek többsége racionálisan gondolkodik, így magától is megtakarítaná a szükségesnek ítélt mennyiséget, ezt viszont nem tanácsos a véletlenre és egyéni preferenciákra bízni, így lép a képbe a nyugdíjbiztosítási rendszer.

Az államnak valamilyen szinten gondoskodnia kell polgárai jólétéről, ezért a jövedelmek egy részének elvonásával  rákényszeríti a polgárokat a megtakarításokra. Fontos, hogy a megtakarítások szintjét ne becsüljük alá, és ne hozzuk önmagukat időskorukra kényelmetlen helyzetbe. Az elvonások mértékénél ugyanakkor más szempontokat is figyelembe kell venni (pl. a munkaerőköltséget az elvonások ne emelejék meg túlzottan), így az optimális nagyság több változó eredményeként adódik.

A kötelező állami elvonások mellett természetesen lehetőség van arra is, hogy valaki ennél többet tegyen félre. Ezeket az öngondoskodási konstrukciókat (önkéntes nyugdíjpénztár) az állam jellemzően adókedvezménnyel támogatja.

Nyugdíjrendszerek

Alapvetően többféle nyugdíjrendszer létezik, ahol az öngondoskodás különböző dimenziókban illetve módon érvényesül. A felsoztó kirovó endszerben a klasszikus értelemben vett öngondoskodás meg sem jelenik, míg a várományfedezeti rendszernél ez adja a működés alapját. A tőkefedezeti rendszer a két előbb említett között helyezkedik el.

A magyar nyugdíjrendszer

Magyarország pár hónapon belül az Európai Unió tagjává válik, mely rengeteg újdonságot, új körülményt jelent mindannyiunk számára, a nyugdíjbiztosítás területén azonban továbbra is a magyar szabályok vonatkoznak majd ránk.

Hazánkban a felosztó-kirovó rendszer annak hiányosságai miatt tarthatatlanná vált (főként az idősödő népesség következtében), így elkerülhetetlen volt az állami nyugdíjrendszer csődje és annak reformja. Az 1998-as változások keretein belül egy hárompilléres rendszer körvonalai bontakoztak ki. Ennek nyomán az állampolgároknak lehetőségük nyílt arra, hogy nyugdíjuk állami, munkáltatói és magánforrásból álljon össze.

A fokozatos átmenet során a népességet három csoportra osztják. Általában a jelenlegi nyugdíjasok a régi felosztó-kirovó rend szerint kapják nyugdíjukat. A foglalkoztatottak egy adott életkor felett vegyesen fizetnek be a felosztó-kirovó rendszerbe illetve az új tőkefedezeti pénztárakba. Nyugdíjasként mindkét forrásból kapnak juttatást, a felosztó-kirovó pillérből egyre kisebb, a tőkefedezetiből egyre nagyobb arányban. Egy bizonyos korhatár alatt pedig az új munkavállalók már egyáltalán nem fizetnek be a régi rendszerbe, teljesen az új tőkefedezeti pillérre támaszkodnak.

A Világbank ajánlásában hárompilléres nyugdíjrendszer szerepel, melynek különböző elemei különböző funkciókat látnak el. Egy minimális kötelező, állami felosztó-kirovó pillér felel a redisztribúcióért és az öregkori szegénység elleni védelemért, a második, kötelező magán tőkefedezeti pillér gyűjti össze a megtakarítások nagy részét, míg a harmadik, önkéntes pillér a magasabb jövedelmű alkalmazottak egyéni igényeinek kielégítését szolgálja.

Járulékok, befizetések

A járulékokat alapvetően két csoportra oszthatjuk: a munkáltatót, illetve a munkavállalót terhelő részre.

A munkaadó fizeti meg:
? Az egészségügyi hozzájárulást (EHO-t), mely teljes állásban foglalkoztatott személyek után 3,450 Ft/fő/hó,
? A munkáltatói egészségbiztosítási járulékot, ami 11%-os,
? A nyugdíjbiztosítási járulékot, ami 18%-os (Így a TB iránti kötelezettség összesen 11+18=29%-os.) és
? A 3%-os munkaadói járulékot

A munkavállaló fizeti, bruttó béréből levonják:
? A 8.5%-os nyugdíjjárulékot, mely állhat 8% magánpénztárba történő befizetésből és 0.5%-os központi hozzájárulásból
? A 4%-os egészségbiztosítási járulékot, valamint
? Az 1%-os munkavállalói hozzájárulást.

A fentieknek megfelelően az egészségbiztosítási alapba összesen 11 + 4 = 15% kerül, míg a nyugdíjbiztosítási alap 18 + 8.5 = 26.5%-kal gazdagodhat.

Önkéntes nyugdíjpénztár

Az önkéntes nyugdíjpénztár tőkefedezeti elven működik, a befizetéseket és a hozamokat a tagok egyéni számláján írják jóvá. A társulás gyakorlatilag a társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatásokat szervez és finanszíroz. Döntően cégek választják alkalmazottaiknak, mivel járulékmentes, magas adókedvezménnyel jár és előnyös ösztönzési forma is egyben.

A fő előnye, hogy a munkavállalói tagdíjbefizetés egyedülálló, 30%-os adókedvezménnyel jár, legfeljebb évi 100,000 Ft (a 2020. előtt nyugdíjba vonulók esetében 130,000 Ft) levonható a személyi jövedelemadóból. Nem elhanyagolható pozitívum a mobilitás sem, ugyanis a tagdíj összege változtatható, a rendszeres tagdíjfizetésen túl lehetőség van többletfizetésre eseti, illetve többszöri alkalommal is. A számlamozgások mindenkor nyomon követhetők, mivel névre szóló számlán vezetik a befizetéseket a hozamokat, és rendszeres tájékoztatást nyújtanak a tagoknak.