Nem értek egyet a tervezett öröklési szabályokkal, ám amikor az elhunyt házastárs szüleinek az örökléséről van szó elgondolkodtam. Mi van akkor, ha én mint szülő százezrekkel, esetleg milliókkal, házzal, autóval segítem a gyerekemet. Miért kéne - még ha szeretem is - ezt mind a házastársának ajándékoznom aki esetleg új kapcsolatot köt és az én kemény munkám árát mással élvezi.

Válasz erre | Előzmény

Tulajdonképpen arról nem is szólva, hogy ha az öröklés további rendjét nézzük akkor a szülő után a vér szerinti hozzátartozók örökölnek. Magyarul: az elhalt házastárs szüleinek vér szerinti gyermekei, testvérei, unokaöccsei stb. de semmiképpen nem száll vissza a vagyon az életben maradt társra. Lesz itt még kalamajka, ha beindul az ellencsapat az 50%-os örökrészért, amiért valóban egy gazszálat nem tettek keresztbe.

Válasz erre | Előzmény

Ez az egész öröklősdi (pontosabban ez a változtatás) nem is magáról az öröklésről szól szerintem, hanem sokkal inkább a nyugdíjhelyzetről, különösképp most, a Ratkó-gyermekek hatalmas tömegének nyugdíjbavonulása kezdetekor (ami szinte teljesen ellehetetleníti már rövidebb távon is a rendszert, pláne mert többségük feketén dolgozott évtizedekeig, azaz elvben semmire vagy közel semmire nem jogosult időskorában). Az állam meg akar szabadulni a nyugdíjak fizetésének nyűgétől, és ehhez mindent bevet. Azt már tudjuk, hogy csak annyi fizethető nyugdíjra, amennyi bejön a kasszába. Ezzel egyébként alapvetően nincs is baj, érthető. Azt is hangsúlyozza a kormány, hogy az általunk fizetett, jelenlegi nyugdíjjárulék az előző generációk nyugdíjára megy, nem magunknak fizetjük be, mi abból nem részesülünk. Mivel a helyzet még így sem fenntartható, most épp az öröklősdi jön. Mert a nyugdíjfolyósítást ki akarják egészíteni családi hozzájárulásal, ezzel kiváltva az állam szociális kiadásainak egy részét az egyre több, egyre szegényebb öregnek.

Kezdődött azzal, hogy az alaptörvénybe belekerült, hogy a (már felnőtt) gyermeknek kötelessége támogatnia szüleit a megélehtésben. Azaz akinek nem jár nyugdíj, vagy nem annyi, amiből egy nyugger megélhet, azt a gyermekének kell eltarania. Egy szociális intézkedés/kiadás ezzel tulajdonképpen ki is lett pipálva. Viszont ha a gyermeknek sincs sok, pláne még meg is merészel halni idő előtt, akkor el lehet venni tőle a lakásán és berendezésén kívüli hagyaték felét, így a gyermek méga a halála után is el fogja szépen tartani a szüleit. Hogy ez az akció az özvegy megélhetését (pl. nyugger éveire való saját spórolását, nem másoktól való függőségre bazírozást) tulajdonképpen ellehetetleníti, az úgyis csak később, évek-évtizedek múlva jelentkező probléma, azzal majd megküzd az akkor regnáló kormány...

Válasz erre | Előzmény

Az új öröklési törvénnyel kapcsolatban szeretném elmesélni a saját elrettentő történetemet mindenkinek, aki érintett, vagy az lesz a jövőben.
Másfél éve halt meg a férjem... Viszonylag fiatalon, és nem született még gyermekünk. Egyik napról a másikra özvegy lettem. A lelki megrázkódtatásból azóta sem tudtam magamhoz térni, de nem csak erről van szó.
A férjemmel mindent a nulláról kezdtünk együtt, semmilyen anyagi segítséget nem kaptunk a szülőktől. Ám ahogy egyre jobban kezdett menni a szekér, a férjem szülei - akikkel egyébként rideg volt a viszonyunk - úgy kaptak egyre nagyobb vérszemet... A férjem halála után pár nappal - a teljes idegösszeomlás kellős közepén - bizonyos adatokkal visszaélve valaki jelentős összeget tulajdonított el az egyik bankszámlánkról. A temetés után derült ki, hogy a "mélyen gyászoló" szülők voltak, a "bánatos" testvér segédletével. A rendőrség azóta is csak "nyomozgat". A pénzt nem adták vissza, mondván, hogy az "nekik jár". Természetesen a bank rajtam követeli vissza az összeget, mert egy hitelszámláról nyúlták le a pénzt... Az új öröklési törvénytervezet szerint nem csak ennyihez volna joguk. És nekem mindezt tétlenül kéne néznem, miközben lelkileg, fizikailag és anyagilag is a padlón vagyok... Gratulálok! Vissza a középkorba, amikor minden jöttment rokonnak joga volt egy özvegy vagyonához (ha ugyan maradt valami), csak az özvegynek nem!

Válasz erre | Előzmény

Az a baj, hogy hiába írsz végrendeletet, van egy jogi csűr-csavar, a köteles rész, ami a törvényes örököst megilleti. Ez pedig a hagyaték fele. Szóval a szülőt, akármilyen alkoholista, munkanélküli, ütött, vert gyerekként, vagy egyáltalán kibírhatatlan, és látni sem kívánod, és nem neki dolgoztad össze a vagyont, ha nincs gyereked, megilleti a vagyonod fele. Az, amiért Te dolgoztál. És jól írták. Nem elég az özvegynek a megrázkódtatás, még a vagyonából is kiforgatják. Felnőtt ember a 21. század európájában nem dönthet szabadon arról, hogy kire hagyja a vagyonát, mert ott a köteles rész a törvényes örökösnek, ami nem kicsi. Ha az egyik gyereked az ajtót sem nyitja rád, akkor is kap az örökségből. Ha ordítozik, fenyeget, leköp, nem tagadhatod ki, mert nincs rá bizonyíték. Ezek zárt ajtók mögött történtek. Ha meghaltál már nem is tudja senki bizonyítani, hogyan viselkedett veled. Csak akkor tagadhatod ki az örököst, ha megforgatta benned a kést, és papírod van róla. Jog van, nem igazság! Kétségbe vagyok esve, hogy nem tudom még az életemben elrendezni, hogy ha velem történik valami, akkor a szülőm ne vegye el a Páromtól, amit neki szántam halálom esetén. Ha meghalnék, el kell adnia azt a kis nyári lakot, amihez oly sok emlékünk fűződik, meg még ki tudja mi mindent, mert a szülőm követeli a jussát, hogy legyen mit elinni neki és a haveroknak. Undorító!!! Legyen törvényes öröklés, amennyiben nincs végrendelet, de felnőtt döntésképes emberként legalább a végrendeletemet tartsák tiszteletben, és töröljék el végre azt a bizonyos köteles részt! Ha valakinek nem akarok adni, akkor azt vegyék már figyelembe mindenféle családi szennyes kiteregetése nélkül! Ha meg majd megváltozik az illető, akkor módosítom a végrendeletem. De hagy döntsek én a saját vagyonomról!!!!

Válasz erre | Előzmény

Akkor most ,hogy is van ez?Ha ezt az ázsiai dakota nagyvezírt megüti a guta és a vadász mezőkön üldözi a demokráciát ,akkor a kis gázsi örökli a "minden magyarokat",azanyja meg élvezkedik, amíg el nem megy,vagy meg nem tóth !Oszt ráadásúl még a 67%-os rokkant kőbányatulajdonos ,öreg dakota harcos is részesedik a már végletekig kizsákmányolt,kihasznált európai,demokratikus "KONCCON" ! AMIT TŐLEM ÖRÖKÖLHETNEK az az utolsó falat,amit már félig megemésztettem! Az akadjon meg a torkukon!

Válasz erre | Előzmény

Ez így igaz. Az én anyósom egy pohár hideg vizet nem érdemel, nemhogy a közös vagyonunkból részesedést, ha ne adj Isten baj történik és nincs gyerekünk. Ez egy átgondolatlan szabályozás lesz így, arról is rendelkezni kellene, ha a szülő méltatlan. Ez így még nagyobb konfliktusokat szülhet, pláne úgy, hogy egyre több a gyereket tudatosan nem vállaló pár. Már fiatalon írjunk végrendeletet, nehogy kiforgassanak a nehzen megspórolt vagyonunkból? Őrület!

Válasz erre | Előzmény

ezért kell időben végrendeletről gondoskodni. adott esetben több tíz éven át gyűjtögetett, spórolt vagyont az állam egy tollvonással átruházza az elhunyt házastárs szüleire??? mégis milyen jogon??? nem elég, hogy hatalmas érzelmi megrázkódtatás éri az özvegyet, még a vagyonából is kiforgatják???

Válasz erre